2013. július 29., hétfő

Vargányás burgonyapüré

Illat és íz – elvarázsol a vargánya. Imádom. Mindig tartok itthon szárítva, újabban porítva is, hogy megbolondítsak egy-egy gombás, vagy nem gombás ételt.
Pár hete – a vargánya időszak végén – vettem egy gyönyörű példányt, hogy most már aztán valamit kell belőle készíteni. Igen ám, de elég szimpla ebéd volt betervezve, s idő se nagyon volt valami ihletett menü kiagyalására. Valamelyik kedvenc éttermem kínálatában láttam előtte, így gondoltam egyet – legyen köret belőle: vargányás burgonyapüré.
Így is lett. kb. 1,5 kg burgonyából készítettem burgonyapürét (erre szerintem mindenkinek van bejáratott receptje) és a következő kiegészítést kapta:

  • 250 g vargánya (egyetlen gyönyörű példány);
  • 1 fej vöröshagyma;
  • 1 bő evőkanál kacsazsír;
  • fél csokor petrezselyemzöld;
  • só, bors;
A vargányát felszeltem fél centis szeletekre, a szeleteket fél centis csíkokra, a csíkokat fél centis kockákra. Egy serpenyőben felolvasztottam a kacsazsírt (anno még sült kacsacomb alól lett begyűjtve). Az apró kockára vágott hagymát megfonnyasztottam rajta, majd rádobtam a gombát és néhány percig – néha megkeverve – pirítottam. Befűszereztem, majd fedő alatt enyhe lángon pároltam. Nem kell hagyni, hogy sok leve legyen. Pár perc múlva megkapta a petrezselyemzöldet is, s némi párolás után picit sűrítettem rajta, de nem hagytam, hogy minden leve elpárologjon. Olyan jó kis krémesre hagytam. 

Amikor elkészült, hozzákevertem a közben elkészített burgonyapüréhez.


Fergeteges lett. Illat és íz...

Igazából nem is kell mellé semmi. Bár köretnek indult, de magában kanalaztuk – a sült csirke pedig megmaradt vacsorára egy kis sarki parasztkenyérrel.

Ötlet: szigorúan csak egy leheletnyi kakukkfű jól áll neki.

1 megjegyzés: