Ráspi Tündér 2012

A fehér vörösbor?
A kis kapros...

Efféle dolgok jutnak először az ember eszébe. Hordóban érett természetes módon, s ez nagyon érződik. A természetesség egyébként is fontos meghatározója Ráspi minden tevékenységének. Fűszeres – markánsan fűszeres. Egyesek a borsot emelik ki, de nekem már csak a kapor marad a meghatározó. Gyümölcsös – leggyakrabban az őszibarackot említik. Őszintén szólva nem törekedtem az íz felismerésében, mert olyan brutálisan erősen hatott rám a bor egésze.

Nem egy könnyű bor – Horváth József (alias Ráspi) Jenifer Lopez „fenekéhez” hasonlította, s ez rendkívül találó. Nagy, kerek, erős bor ez – semmi könnyedség. Ha nem látná az ember, hogy fehér, akár vörös borokra is asszociálhat. Ugyanakkor nagyon kerekek a savak. Nem „húz” a bor.

Szóval valóban egy tündérről van szó. Egy házias, kedves, melengető, simogató jelenségről, aki azonnal belopja magát a szívünkbe.

Furmint, leányka, zöld veltelíni házasítása. Jellemzője, hogy a szőlő igen nehezen művelhető területről, öreg tőkékről származik. Az eredmény egy komplex, nagyon markáns egyedi jegyekkel bíró bor.

Hozzájutni nem könnyű. Az étteremben (Fertőrákos) lehet vásárolni, akár nagyobb tételben is. A weboldalon meg van nevezve néhány viszonteladó – ez lehet még a reménységünk.

Részemről máris jöhet a következő palack.

Adatok

Megnevezés: Ráspi Étterem - Borászat
Cím: H-9421 Fertőrákos, Fő u. 72.
Honlap: http://www.raspi.hu/borkatalogus.php
Tel: +36 99/355-146
Mobil: +36 30/400-2557
E-mail: raspi@raspi.hu
Nyitva tartás: egész évben: 12:00 - 23:00h

Pfneiszl – Kékfrankos (újra együtt)

Szeretem a kékfrankosokat. Üdítőek.

A minap egy rendezvényen vettem részt Sopronban, s a vacsora amolyan kisebbfajta borkóstoló is volt egyben. Egészen kellemes borokat ismerhettem meg. Nem voltak rosszak, de a többségük a megnyugtató színvonal ellenére sem érte el a „na ezért megdobban a szívem” szintet. Közülük egy volt, amely elvarázsolt: a Pfneiszl Kékfrankos

Így szeretem az Életet – áll az üvegen.

Nos, én is. A kékfrankos borok mindig jól esnek. Egyszerű, simogató ízek, gyümölcsösség és könnyedség. Így történt ez akkor, s azóta is repetázok ;-)

Az egész Pfneiszl család borászkodik, de amennyire tudom, ez a bor két hölgy – Katrin Maria és Birgit – keze munkáját dicséri.

A természettel való harmonikus együttélés szellemében vezetik bio-birtokukat.
Ha borászokról esik szó, többnyire férfiak képe sejlik fel. Azonban egyre több hölgy van a borászok között is, s üde jelenlétük a borokra is rányomja bélyegét.

Ajánlom ezt a bort könnyed összejövetelek, társalgások kísérőjéül. Egy jó könyv mellé esti órákon.

Adatok

Megnevezés: Pfneiszl Hungarian Vinegards

Cím: 9400 Sopron Kőszegi út. 81.

Honlap: http://www.pfneiszl-vineyards.com/

Facebook: https://www.facebook.com/pages/Pfneiszl-Bio-Birtok-Pfneiszl-Organic-Estate/121658021195622?fref=ts 

Cseresznyés Clafoutis

A clafoutis (ejtsd: klafuti) – mondják tejes pitének is – a család egyik kedvencévé vált. Bevallom, leginkább én rajongok érte. Ha készítek egyet, néhány nap múlva biztosan ráduplázok.

Az első találkozásom a clafoutis-val Segal Viktornak köszönhető – a Színek és ízek című könyvében. Ott egy átkomponált körtés változat olvasható. Utána olvasva a dolognak hamar megvilágosodott, hogy a francia népi konyha eme remeke – mint a nemzetközi konyha egyik üdvöskéje – igen komoly átalakuláson ment keresztül. Ahány ház annyi szokás. az összetevők nagyjából állandónak tekinthetők, de az arányok akár radikálisan változhatnak.

• Három tojást használj, négyet, ötöt, !hatot...
• Tejjel készül; tejjel és tejszínnel; nem, csak tejszín kell hozzá; sőt double cream-mel az isteni; ááá, a tejföl az igazi; bolond vagy, ez francia – hasznáj crème fraiche-t, ha nem tudsz venni, készíts otthon...
• 30 dkg gyümölcsöt használok; nem-nem 375 g kell; ó dehogy, fél kilót is elbír...

Sokszor aposztrofálják sűrű palacsintatésztának. Van benne valami. Az eredeti változat valóban olyan, mint egy hihetetlenül vastag gyümölcsös palacsinta. Nem igazán lehet ezt elmondani a sütőporos, vajas változatokról – ezek egészen habszerűek, lazák. Az elkészítése nagyon egyszerű – talán ez a népszerűségének az egyik forrása. A hozzávalókat össze kell keverni (szép simára), s egy kivajazott formába tölteni, s megsütni.

No, de lássunk receptet! Először egy „alapreceptet”.

Hozzávalók

30 cm-es kerámiaformához

• 300-500 g cseresznye kimagvazva, félbevágva (próbáld ki így is, úgyis, s kiderül melyiket szereted jobban);
• 125 g (teljes kiőrlésű)liszt;
• 125 g barna nádcukor (porcukor);
• 1 nagy evőkanál szoba hőmérsékletű vaj;
• 4 nagy tojás;
• 1 dl tej;
• 1,5 dl tejszín;
• 1 citrom reszelt héja;
• 1 rúd vanília magja;
• csipet só.

Tippek: 

• Jól áll neki, ha van otthon egy kis cseresznye pálinka, vagy még inkább cseresznye likőr.
• Szórj rá mandulaszirmot sütés előtt!
• Láttam olyan változatot, ahol leheletvékony omlós tésztával bélelik a formát és abba megy a massza. Ha ráérsz, próbáld ki.

375 g cseresznyével

500 g cseresznyével – valamivel laposabb és tömörebb lesz

Elkészítés

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. A cseresznyét megmosom, kimagozom és félbe vágom. A többi összetevőt – ahogy azt fent említettem – összekeverem szép egyenletesre. Alaposan kivajazott formába öntöm és sütőbe teszem.

Egy sütőporos változat

Hozzávalók

• 15 dkg puha vaj;
• 15 dkg porcukor (megy barna nádcukorral is);
• 15 dkg liszt átszitálva (lehet teljes kiőrlésű liszt is);
• 30 dkg tejföl;
• 3 egész tojás;
• 1 citrom héja;
• 1 vaníliarúd magja kikaparva;
• 1 csomag sütőpor (vagy egy púpos teáskanálnyi).

Ez a változat sokkal habosabb, jobban kitölti sülés közben a formát. Élvezet, ahogy elolvad a szádban.

íme egy körtés

Gyakorlatilag bármilyen gyümölccsel elkészíthető. Lehet nagy kerámiaformákban sütni, de van aki szuflé formába porciózza. Egy a biztos – ki kell próbálni.

Püspökfalat bisztró

A friss, mediterrán élményebédek és élményvacsorák specialistája!
A Püspökfalat Bisztró.

A dolognak van némi előzménye. Az épülettel mindig „bepróbálkozunk”, ha Vácon járunk. Nos, alapvetően nem fűződik hozzá maradéktalanul pozitív élmény. Sőt...
A „válság” Vácot sem kerülte el. Korábban az útikalauzok által a város kedvencének aposztrofált étterem már a múlté – zárva. S ennek esett áldozatául a Püspökfalat elődje is (no meg valószínűleg a működési anomáliáknak – kiszolgálás, konyhavitel, sok-sok hiányosság, rossz gazda...)
No de emberek, itt valami olyan született, ami nagyon tetszik.

A hely az Olimpiát idézi nekem. Nincs állandó étlap, hanem  „napi ínycsiklandó ajánlatunk” van. Amit kapunk az friss és nem utolsó sorban finom. Az ételek különlegesek – a latinos világ által ihletettek. A tálalás igényes.
A séf – Bár István – munkáját dicsérik az egyedi fogások. Magukat csak úgy aposztrofálják, hogy „majdnem fine-dining”, de nekem már ez is megnyugtató volt.

Mielőtt visszaindultam Pestre, gyorsan meg akartam ebédelni, s mivel a közelben voltam, ismét a főtéren néztem körül, hátha találok valami „normális” helyet. Az épülethez közeledve – a régi rossz emlékeket idézve sandítottam. Gyanúval vegyes érdeklődéssel konstatáltam, hogy a hely nem a régi. Úgy döntöttem, kipróbálom.
Jó döntés volt. Az első pillanattól markánsan más benyomások értek – rögtön szimpatikussá vált a Püspökfalat. Az ebédidő már elmúlt, s egyedül ültem az étteremben. Egy egyszerű ebédre vágytam, amit gyorsan meg is kaptam. Míg meg nem kapod az első fogást, nehéz megítélni, hogy mit fog nyújtani a hely. A szervírozás azonban azonnal jelezte a szándékot, hogy milyen irányba orientálódnak az étterem vezetői.
Március végén jártam ott, így némileg a homályba vész, hogy mit is ettem, de ez most nem is lényeges. Sokkal inkább az, hogy milyen volt. Brokkoli krémlevest rendeltem, s valami betét is volt benne, amit sajnos elfelejtettem, de nagyon elégedett voltam.

A főfogás lazac, grillzöldségek és emlékeim szerint egy mandulás öntet volt. Igen üdítőnek találtam.

Sajnáltam, hogy borokat nem próbálhattam hozzájuk – vezetnem kellett, de az üres percekben legeltettem a szemem az üzlethelységben fellelhető boros palackokon. Igényes válogatás.

Drukkolok a Püspökfalatnak, s remélem, hogy legközelebb is ott ehetek.

Adatok

Cím: 2600 Vác Március 15. tér 21.
Asztalfoglalás:

• Telefon: +36 (27) 302 480
• Web: http://puspokfalat.hu/asztalfoglalas.php

Honlap: http://puspokfalat.hu/index.php
Facebook: https://www.facebook.com/Puspokfalat

Ikon

Mikor megnyílt, a No1 bisztróból mustráltam, vajon mi kerekedik ebből? Azóta abban a teremben már a debreceni DiVino lakik. Sokáig csak különböző street food rendezvényeken kóstoltam a főztjüket. Majd jött a SVÉT 4.0 Noszvaj Nomád Hotel. A debreceni páros kihagyhatatlan – de ez már a természetes kategória – ám az a nyári almaleves mély nyomokat hagyott bennem. Többször próbálkoztam a rekonstruálásával. Nem mondom, hogy rossz volt, amit készítettem, de csalódottsággal töltött el, hogy nem tudtam elérni „azokat” az ízeket.

Ám eljött a nagy pillanat. Szülinapi ajándékként egy Ikon kupont kaptam, agy nagy örömömre végre asztalt foglaltunk az Ikonba.
Gondolom más is hasonlóan van vele, hogy van egy étterem, amely mindenkor megalapozza azt a szintet, amelyhez a többieket hasonlítja. Nálam ez sokáig a Kistücsök volt. Több dolog határozza meg, hogy egy-egy helyről milyen benyomásunk alakul ki. Az ételek, a kiszolgálás, a környezet, az illatok, az információk összhangja.
Ez a születésnapi ebéd új mércét teremtett számomra, amely azóta is gyakran eszembe jut.

A miliő

Exkluzív. A belső terek kialakítása számomra rendkívül megnyerő. Alapvetően a funkcionalitás a meghatározó a tagolásban és a bútorok kiválasztásában. Azonnal megragadott az asztal. Nem tudom más hogy van vele, nekem azonnal feltűnő volt – s ez később be is igazolódott – hogy kényelmesen elférünk rajta. Eddig szinte mindenütt apró rendezgetésbe kellett fogni, ha valami érkezett az asztalra. Hát itt nem, s ez – bár apróság – rendkívül jól esett.

Az ebéd

Nem tudom mennyire általános az Ikonban, de a rendelés során igen könnyű volt összhangot találni a pincérrel mind az ételek, s különösen az italok kiválasztása során. Ez utóbbiért külön hálámat szeretném kifejezni, mert bizony-bizony ez sok helyütt gyenge lábakon áll. Mivel az italsor összeállítása első lépésben nem alakulhatott minden ponton a szándékom szerint, hagyatkoztam a pincér ajánlásaira. Jó döntés volt, de erről később részletesen.

A szokásos falatkák, kóstolók után következett az előétel. Fésűkagylót választottam karfiolpürével és debreceni párossal. Több véleménnyel is találkoztam már korábban erről a fogásról, s mindenképp ki szerettem volna próbálni. Nos, bejött nekem is. Jó alapozása volt az ebédnek. Finom, halvány ízek, melyeket a debreceni páros mintegy fűszerként járt át.

A főételnek a gímszarvasgerinc, csicsókapüré, erdei gombás pecsenyelé összeállítást választottam. Az ember ha ilyen sokáig kíséri figyelemmel egy étterem pályafutását, s a ténykedését kísérő véleményeket – még ha jobbára csak online –, akkor is kialakul egy képe, elvárása az adott helyről, ételekről. Ez a fogás ennek az elváráshalmaznak a megtestesülése volt. Az a rafináltság és összhang, amit képviselt, döbbenetes és megnyugtató volt egyszerre. Ahogy meg-megjelent egy új íz, majd elenyészett... Nehéz erről beszélni úgy, hogy az ember tudja, hogy lesz folytatás az Ikonban és másutt is. Pillanatnyilag azonban számomra ez volt a csúcsélmény.

Desszertnek a Csoki, narancs, maracuja kompozíciót választottuk mindannyian. Endre, tényleg játék a textúrákkal és a színekkel... Játékos. Ahogy a különböző apró komponenseket felváltva párosította az ember: most ezt a kettőt... hmmm. Lassan, minden ízt kiélvezve fogyasztottuk el.

Borok

Mint korábban szó volt róla, az italok kiválasztása során kiderült, hogy vannak a decizéshez „nem megbontható palackok” így egy választásomról le kellett mondanom. Így aztán közösen alakítottuk ki az italok sorrendjét.
Indításként jó ideje roséval kezdjük a közös ebédeket. Mivel új kedvencünk a Vida szekszárdi rosé nem volt elérhető, a kínálatban található rosék jellemzőinek ismertetése alapján Günczer Tamás féle 2011-es könnyed italát választottuk. A lányom egy könnyű, nőies bort fogyasztott nagy megelégedéssel – a Laposa Illatos Friss 2011-et. A főételhez a számomra eddig ismeretlen Jánoshegyi Merlot (Légli Géza) fogadtuk el. Nagyon bejött. Egy domináns, harmonikus, gazdag ízvilágú bor, mely azonban az általam eddig ismert egyik borforrásban sem lelhető fel. Szomorú, de nem adom fel.
Végül a desszertet egy ide illő desszertborral likőrrel – vagy inkább cognac-kal koronáztuk meg: Chateau de beaulon 10yrs old red. A lányoknak ez már egy kicsit sok volt, de én nagyon élveztem.

Megszületett számomra az új mérce. A korábbi kóstolók alapján sejtettem én ezt, de megnyugtató, hogy így is lett. Ráadásul büszkén lehetek lokálpatrióta is :-)

Adatok

Cím: 4025 Debrecen, Piac utca 23.
Asztalfoglalás:

• Telefon: +36 (30) 555 7766
• E-mail: foglalas@ikonrestaurant.hu

Honlap: http://www.ikonrestaurant.hu/kezdolap/
Facebook: https://www.facebook.com/ikonrestaurant

Latin burgonya

A család egyik üdvöskéje – latin burgonya. Hogy miért így hívjuk, az a feledés homályába vész. Talán valamilyen újságban bukkantunk rá, vagy ismerős mesélt róla. Amikor megjelenik a piacon az újkrumpli, az első ami eszembe jut a latin burgonya. A frissesség netovábbja.

Kifejezetten apró szemű burgonyát használok. Minél apróbb, annál jobb ;-) Ez egy amolyan dobjuk össze – mérték és adagok nélküli recept. Állítsd össze, ahogy kívánod. No, de lássuk hogy is van ez...

Van „új” az ég alatt.

Hozzávalók

• 1 kg apró szemű újkrumpli (vagy amennyit gondolsz);
• 3 fej nagyobb (vörös)hagyma – lehetőleg nem ó, hanem új zsenge lédús, édes, zamatos;
• 4-5 gerezd fokhagyma;
• kb. 3 dl tejszín;
• só;
• sok bors.

Elkészítés

200 °C-ra előmelegítem a sütőt. A krumplit alaposan megmosom. A héjával nem foglalkozom. Egyetlen szempont, hogy ne maradjon földes. Bő sós vízben felteszem főni. Csak félig kell megfőzni – a többit a sütőben végzi be. 

Egy tűzálló tálat, vagy jénait vastagon kivajazok. A hagymát megtisztítom és felkarikázom, s egyenletesen bevonom vele a tepsit. A leszűrt burgonyaszemeket szorosan egymás mellé illesztve a hagymára teszem. Ha nagyobb egy-egy szem, félbevágom. A megtisztított  fokhagymát 4-5 milliméteres darabokban a krumpli réseibe szórom. 

Meglocsolom a tejszínnel úgy, hogy a krumplit bevonja. Alaposan sózom és nem sajnálom tőle a borsot sem. Beteszem a sütőbe.

A tejszín – amint eléri a megfelelő hőmérsékletet – elkezd habzani. Így gyakorlatilag összefőnek/sülnek az ízek. Mesés illatok terjengenek a konyhában. Addig sütöm, míg a hab nem kezd apadni. Az edény falán  megjelenik egy legalább fél centis sáv, ami azt jelzi, hogy valaha eddig ért a tejszín. Nem hagyom, hogy teljesen felszívja a tejszínt a krumpli. Maradjon habos. Körülbelül a felére apadhat a tejszín.

Kiveszem a sütőből és 10 percig hagyom pihenni, hűlni, majd tálalom. 

Magában is tökéletes – megállja a helyét. Ma délben szép vastag sertéstarja szeleteket sütöttem mellé – amúgy „Zepteresen” – zsiradék nélkül. Hűs fejes saláta jól illik hozzá.

Varázslatos

Ez az esti „repeta” adag. Délben egy kétszer ekkora ment el (a recept arányai azt tükrözik).

Karácsonyi menü 2013

Már nincs 2013.
Karácsony sincs már.
Jól kipihentük magunk.

Általában december 24. a csend és nyugalom napja nálunk. Feldíszítjük a fát, elvégezzük az utolsó simításokat, beszélgetünk, átadjuk az ajándékokat. Az asztalra ilyenkor csak a gyerekkori hagyományokat idéző aranygaluska kerül. A sokéves gyakorlatnak köszönhetően most is a megszokott magas színvonalú könnyű – szinte habos – kelt tészta. Semmi ünnepi ebéd, semmi megerőltető, felesleges program. Lassulás van.

Ez alkalommal azonban másképp alakult. Volt ünnepi ebéd. A menüt alapvetően az emlékek és benyomások határozták meg. A levest az első Tiszavirágos vacsora sertésragu levese ihlette. (Hogy én mit kaptam azért a menzázásért... Azóta is azon gondolkodom írjam-e át azokat a sorokat.) A második fogás messzebbre visz, egy Walterbeli vacsora emlékei sejlenek fel némileg átvariálva. Íme:

• Húsleves gyöngytyúkból eperlevéllel
• Sertésszűz, sütőtök variáció, hagymalekvár

 

Húsleves

A húsleves készítését mindenki megtanulta már édesanyjától, vagy a nagymamától. Ó, aki nem, az... öööö – igazán sajnálhatja... Mindig megdöbbent, ha valakiről kiderül, hogy nem tud főzni. Messze vezetne, ha most erről elmélkednék. No, legyen. Lássuk, hogy készítem én.

Hozzávalók

• most 1 gyöngytyúk;
• 2 és fél-3 liter víz;
• 4-5 szál közepes répa;
• 2 szál petrezselyemgyökér;
• öklömnyi zeller;
• 1 közepes vöröshagyma;
• só ízlés szerint;
• 1 evőkanál szemes bors;
• 1/2 evőkanál köménymag;
• 1/2 evőkanál koriandermag
• 2-3 szem szegfűbors;
• 1 kis babérlevél;
• 1 csokor petrezselyemzöld;
• 15 dkg házi eperlevél.

Néha egy szem közepes burgonyát is teszek bele, ötletszerűen karalábét. Nyáron többnyire egy cső finom zöldpaprikát is kap. A fűszerezést is variálom – mikor mihez van kedvem: gyömbér, lestyán, stb. 

Elkészítés

A gyöngytyúk kisebb, mint a házityúk (60-75 dkg) így egy „kis” leves készül ezúttal. A gyöngytyúk, kicsi, csúnya – de nagyon finom. A tyúkot odateszem egy fazékban só nélkül, bő hideg vízben főni. Ezt az első levet mindig eldobom (különösen, ha sertésből készül a leves). Míg melegszik a hús, megtisztítom a zöldségeket és egy másik lábasban 2,5-3 liter vízben lassan megindítom. Ha a hús felforrt, néhány percig hagyom még forrni, majd átteszem a másik fazékba. Beleteszem a fűszereket lassan felforralom, majd fedő alatt lassan főzöm legalább kb. egy órányit (vagy ameddig kell). A mérvadó, hogy a hús puhuljon meg, de a ne essen szét kiemeléskor. Nem tesz jót, ha túlfőzzük, mert elveszti a frissességét. Van egy határ, amíg összeérnek az ízek, s azon túl kezdik elveszteni a jellegüket. Ez minden húsfajtánál más és más. Csak a tapasztalat segít kiismerni, úgyhogy próbálkozz ;-)

Ha megfőtt a hús, kiszedem a zöldségekkel együtt és óvatosan leszűröm a levest. A tésztát általában külön edényben, sós vízben főzöm meg. Ezúttal a húslében főztem meg és adtam hozzá egy kis szál gyalun vékonyra szeletelt sárgarépát. 

Ügyeltem arra, hogy a tészta még kissé „al dente” maradjon, s így a répa is roppant.

A második fogás nem hirtelen felindulásból készült. Hetekig érlelődött bennem a gondolat, hogy kellene készíteni valami hasonlót, de folyton halasztódott a dolog. Aztán karácsony lett belőle. A munkálatok már az előző napon elkezdődtek.

Sertésszűz

Hozzávalók

• 1-2 sertés szűzpecsenye (létszámtól függően);
• 1 ág kakukkfű;
• 2 olaj;
• sós vaj.

a sóoldathoz

• 1 liter víz;
• 65 g só;
• szemes bors,
• kakukkfű ízlés szerint.

Elkészítés

Előző nap este készítettem egy 6%-os sóoldatot. Azaz 1 liternyi vízhez 65 g sót adok majd egy evőkanálnyi szemes borssal és 5 kakukkfű ággal felforralom – hagyom forrni néhány percig, majd hagyom kihűlni. A fűszereket eltávolítom. Másnap reggel ebbe a páclébe teszem a húst és 6 óráig hagyom állni hűtőben. Sütés előtt kiveszem a pácléből, folyó vízben lemosom, leszárítom és hagyom felmelegedni szoba hőmérsékletűre.

100 °C-ra előmelegítem a sütőt. Felforrósítok egy serpenyőt. Beolajozom a húst és a forró serpenyőben néhány perc alatt kérget sütök a húsnak. Ha a kéreg megvan, egy szűzpecsenyéhez jó diónyi sós vajat adok hozzá és a kakukkfűvel tovább sütöm 1-2 percig, majd az előmelegített sütőbe teszem kb. 25 percre. 

Figyelem! Nem kell külön sózni!

Sütőtökpüré

Hozzávalók

• 1 kg sütőtök felkockázva;
• annyi hús alaplé, ami még épp nem lepi el;
• só, bors;
• 50 g vaj.

Elkészítés

Egy edényben felforrósítom a vajat, majd rádobom a tököt és megfuttatom. Felöntöm az alaplével (lehet vízzel is – én a gyöngytyúk alól loptam). Sózom, borsozom ízlés szerint, majd puhára főzöm. Ha kész, botmixerrel pépesítem.

Sütőtök kocka

Kb. 250-300 grammnyi 1,5 centis sütőtök kockát olívaolajon minden oldalán átsütök egy serpenyőben. Mire minden oldal megpirul át is sül.

Hagymalekvár 

Hozzávalók

• 1 kg lila hagyma;
• 120 g nádcukor;
• só;
• 30 g vaj;
• 2-3 evőkanál balzsamecet.

Elkészítés

Egy serpenyőben, vagy szélesebb lábasban felolvasztom a vajat és a felkarikázott, vagy felkockázott (én ezt szeretem – szép centis darabokra) hagymát megfuttatom. Sózom és fedő alatt lassan párolom maximum 10 percig. Hozzáadom a cukrot és fedő nélkül párolom tovább. Ha kezd sűrűsödni, hozzáadom a balzsamecetet. Ha 20 percnél tovább tart, s nem akaródzik besűrűsödni, akkor pici keményítővel segítek neki. Ne nyújtsuk túl soká, mert komoly súlyvesztés az  ára.

Tipp: Ha azonnali felhasználásra készül fedő nélkül és gyorsabban dolgozok kisebb mennyiséggel. Lehet bolondítani fűszerekkel: bors, kakukkfű, rozmaring – attól függően, hogy mihez szánjuk.

Tálaljunk!

A húst felszeletelem és szétosztom a tányéron, majd elrendezem a köreteket. A sütőtök kockákra pirított tökmagot helyezek. Kész.

Az ebédhez nem megy el 1 kilónyi hagymalekvár. Még forrón tegyük kisebb üvegekbe – kezeljük úgy, mint egy igazi lekvárt. Nálunk most ment el a vége sült kacsacombhoz. Nyam.