2015. július 19., vasárnap

Rosinante

Stílusos Vidéki Szálloda és Étterem

Igazából a 2014-ben Debrecenben megrendezett SVÉT élményei és a kóstolgatás során mélyült el a szándék, hogy alkalomadtán útba kellene ejtenünk a Rosinante éttermet. Nos, az alkalom eljött, s izgatottan gurultunk Szigetmonostor felé kíváncsisággal telten, hogy mi vár ránk.

Egy igazán meghitt kedves vidéki környezet rengeteg kedves aprósággal.


A tavasz már meleggel kecsegtetett minket, de a szél még lágyan hűvöskés hullámokkal cirógatott. A meg-meglibbenő szélben a gyümölcsfák szirmai indultak útnak százával – konfettiként színezve a levegőt.


A fogadó, s az étterem a falun kívül egy kis erdőben található. Mint mondjak? Romantikus. Az étterem tágas. A legnagyobb terem egy világos terasz hatalmas üvegajtókkal, melyek jó időben nyitva vannak, s az étterem egybeolvad a családias udvarral.

A személyzet nagyon kedves és közvetlen, ami óhatatlanul is átragad a vendégekre is.

Levesek

Hagyományainknak megfelelően különböző ételeket választottunk, s mindent keresztbe kóstoltunk. A vendégváró falatok után kevesekkel nyitottunk. Egy ígéretes borsókrém levest és tormakrém levest. Kíváncsi voltam, hogy egy olyan markáns ízt, mint a torma, hogyan sikerül megszelídíteni.

A borsókrém leves hozta a hagyományos ízeket, de hihetetlenül jól eltalálva a határt a fűszerezésben. Semmi sem volt túlfűszerezve, sőt meglehetősen visszafogottan kezeli a Rosinante séfje a fűszereket – utat engedve ezzel az összetevők saját ízeinek. Ez minden fogásra igaz volt.


Izgatottan emeltem az első kanál tormakrém levest – vajon mi történik? Nos, jelentem az alapíz az édes. Erre nem is gondoltam...

Épp csak annyira, amennyire kell. Nem uralta el az ízeket, s rettenetesen jól állt a neki a torma íze, amely elvesztve szilaj vadságát. Sajátos harmónia ez, amelyhez a vele adott zöldség chips remekül ellenpontozott mind ízében, mind állagában.


Főételek

Ritkán tudok ellenállni a kacsának – ezúttal a kacsamellnek. Zamatos, szaftos – nagyon kacsa, a már említett visszafogott fűszerezéssel. Hozzá bazsalikomos eperöntet és burgonyafánkocskák dukáltak. Zseniális fűszer a friss bazsalikom, mind édes, mind sós ételekhez. Az eperrel is zseniálisan működött együtt.


Bécsi szelet. Hááát... Évekkel ezelőtt a bécsi Műszaki Egyetem előtti kerthelyiségben ettem egy emberes adagot helyi burgonyasalátával. Azóta is azt az ízt és állagot keresem. Mindhiába. Ez nem azt jelenti, hogy nem ettem azóta jó wiener schnitzel-t, de mind másképp volt jó. Magam is próbáltam a reprodukálásával, de újrateremteni nem sikerült. Ez azt jelenti, hogy vissza kell térnem...


Ezzel a bécsivel sem volt semmi probléma – egzakt darab volt, bár nem dobbant meg a szívem utána.

Desszert

A desszerttel már csak én próbálkoztam. Mindig vívódás, ha nincs társam a nasizásban, s oda a két vagy három desszert kóstolásának esélye. Végül a mini kürtős kalácsot választottam. A kiadós ebéd után munkás egy darabnak bizonyult, de megküzdöttem vele. Finom volt, de lehet, hogy később kellett volna sort keríteni rá.


Az idő viszont szorított, s nekünk indulni kellett tovább. A fizetés és a búcsúzás is számos meglepetést és kedvességet tartogatott. Gyertek, s tapasztaljátok meg magatok!

Egy biztos. Ide még visszatérünk, ha lehet többször is...

Adatok

Cím: Szentendrei-sziget - Szigetmonostor 2015 hrsz. 057/2 (kövesd az útbaigazító táblákat)
Asztalfoglalás:
Telefon: +36 26 722 000
Web: http://www.rosinante.hu/etterem
Facebook: https://www.facebook.com/hotelrosinante