a table

Régóta terveztem már egy kiadós kóstolgatást az à table! egyik üzletben, de a felfedezést követően az elmúlt hónapokban esély sem volt a közelbe keveredni. A sors most úgy hozta, hogy hosszabb időt töltöttünk székes fővárosunkban, s bár a program rendkívül sűrű volt, végre sikerült kétszer is betérni.

Első alkalommal koncert előtt szerettünk volna magunkhoz ragadni némi táplálékot, hogy ne maradjunk éhen, s ne kelljen a büfé kétes színvonalú kínálatára hagyatkoznunk. Kissé tartottam tőle, hogy nem lesz elég választék, de a megritkított kínálat ellenére így is nehéz volt eldönteni, hogy mit is akarok jobban. A látvány szívmelengető volt. A szendvicsek és a sütemények sokat ígérően kellették magukat. Önkéntelenül is a „rusztikus” szó jutott minduntalan eszembe. Jó volt látni, hogy nem amolyan felfújt pékárúval van dolga az embernek, hanem „benne van az anyag”. Mind a látvány, mind később az ízek és állagok azt jelezték, hogy minőségi alapanyagokból készültek. Mindez Anthony Lecaude keze munkáját dicséri.

Végül egy marhafelsálos szendvics mellett döntöttem. Natasa a fougasses-szek között válogatott, s végül egy olívás és egy aszalt paradicsomost választott. A kocsiban aztán ment a keresztbe kóstolgatás. Bár a figyelmemet meg kellett osztani a forgalom és a szendvics között – nem győztem betelni az ízek és állagok kavalkádjával. Ezt a baguette-et harapni kellett. Friss volt és ropogós. Hiába kutattam gyermekkorom emlékei közt – a zsidó pékség illata hasonlított leginkább az élményre, de az akkori finom kenyértészták nem hasonlítottak erre a baguette-re. Ez más műfaj. S mindaz amit eddig bagettként vásároltam csúnyán megszégyenültek.

A hús viszonylag natúr volt, nem volt elsózva – egyszerű és harmonikus volt az íze. A későbbiekben is folyton konstatáltam, hogy a baguette, s a többi tészta ízét sem nyomja el só. Túlzás lenne azt mondani, hogy sótlan lenne, de határozottan kevés sóval készült, s ettől hihetetlenül ízes lett. A paradicsom és az uborka megadta a fissesség érzését, a rukkola pedig pikantériát csempészett az ízek közé.

Másnap – mielőtt hazaindultunk volna – más jobban megadtuk a módját. Immáron be is ültünk egy mille-feuille kóstolóra. Semmiképp sem szerettem volna kihagyni.

Íme

Nos, kár lett volna kihagyni. Miközben élvezettel ettük a „franciák krémesét”, egyfolytában azon járt az eszem, hogy ezt reprodukálni kell. Némileg tartok a krémestől. Régen készítettem és sosem volt igazi sikerélményem vele. Csupán abban reménykedem, hogy az elmúlt évek módszeres önképzése nem múlik el eredménytelenül. Némi keresgélés után a Bűvös szakács javaslata mellett tettem le a voksot, de hogy mikor kerítek rá sort...

El tudnám képzelni, hogy minden nap itt kezdjem a reggelt. Egyetlen aprócska baj van csupán – a hely nagyon kicsi. Félek nem mindig jutna hely.

Az útra újabb szendvicseket – spanyol szalámis (nem chorizo-s) és kacsamájas áfonyalekváros – vásároltunk, s felszerelkeztünk baguette-tel a következő napokra. (Másnap már Szeged felé robogva majszoltam el egy részét jófajta levegőn érlelt sonkával, camabert-el, szárított paradicsommal töltve.)

A felfedezés folytatódik. Várom már, hogy újra „az asztal” felé vigyen az utam.

Van még mit megkóstolni...

Adatok

Honlap: http://www.atable.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pages/a-table-boulangerie-patisserie/101618149943514?fref=ts

Cím: Budapest 1024 Retek u. 6.

Telefon: +36 70 339-1202

Cím: Budapest 1024 Arany János u. 16.

Telefon: +36 1 331-9596

Cím: MAMMUT 2 3. emelet (mozi mellett)

Telefon: +36 30 692-7378

Cím: Budapest 1126 Böszörményi út 16.

Telefon: +36 30 990-9440

Rozmaringos nyúl

Gyorsan valamit, ami nem csirke...

Tart már egy ideje, a csirke kerülgetése nálunk. Nem mintha nem szeretném, de a lányom rendszeresen nemtetszését nyilvánítja, ha közlöm, hogy mi készül csirkéből. No, ez is egyfajta kihívás, hogy ne fulladjanak az étkezések „disznólkodásba”. Bevallom, én is szívesen variálnám a húsételeket, de ez mindenképp áldozathozatalt kíván a családi költségvetéstől.
Nem baj. A nyúl nem olcsóság (legalábbis a csirkéhez képest), de manapság nagy választék lelhető fel az Auchan-ban (!ez itt a reklám helye!). Találunk a kínálatban megfizethetőt is. Most például nyúl eleje került az asztalra.
Rozmaringos nyúl: Egyszerű, de nagyszerű – semmi kunszt...

Hozzávalók

• 1 kisebb nyúl, vagy legalább 1 kg nyúlaprólék;
• 3-4 szelet kolozsvári szalonna (mangalica előnyben);
• 4-5 ág rosznaring;
• 4-5 gerezd fokhagyma;
• 1 közepes vöröshagyma;
• 1 dl alaplé;
• só, bors;

Elkészítés

A sütőt előmelegítem 220 °C-ra. A nyúldarabokat megmosom, leszárítgatom, majd sózom, borsozom és egy tűzálló tálban (33 × 23 cm) elrendezem. A vöröshagymát nyolc cikkelyre vágom hosszában és a hús közé teszem. A fokhagyma gerezdeket félbe vágom, s egyenletesen elrendezem a hús közt. Ráhelyezem a rozmaringágakat a nyúlra, óvatosan aláöntöm a hús alaplevet, a tetejére helyezem a vékony szalonnaszeleteket, s alufóliával betakarom. 

Az előmelegített sütőbe helyezem, s egy óráig sütöm majd leveszem a fóliát és megpirítom a nyuszit. Sült burgonyát készítek hozzá. 

El tudnám viselni sűrűbben is :-)

Tiszavirág

Májusban akadt meg a szemem a Tiszavirág facebook oldalán. A látvány nagyon megtetszett, s így van ez a mai napig. Szegeden viszont régen nem jártam már. A sors úgy hozta, hogy az év végén többször is dolgom van Szegeden, így bőven kínálkozik alkalom kiélvezni a konyha remekeit.

A múlt héten elérkezett az első alkalom, s feleségemmel úgy döntöttünk, hogy nem csak az ételeket, de a szállást is „megkóstoljuk”. Aki a szokásos szállodai miliőt várja, nem biztos, hogy jól választott, de aki nyitott, annak nagy eséllyel bejön a tényleg szokatlanabb berendezés. Viszont mindezzel együtt rendkívül otthonos az egész épület.  Mi legalábbis nagy elégedettséggel élveztük az épület minden porcikáját.

Vacsora

Előre is elnézést kell kérnem a hiányos dokumentálásért és az ételek pontatlan megnevezése miatt. Egy dolgos nap megkoronázására ültünk be az étterembe, s bevallom halogattam a „dokumentálást” – mondván „majd a netről levadásszuk”...
Nos, ez nem sikerült, mivel a menü rendkívül gyorsan változik, s mire felocsúdtam, már rég átalakult a kínálat. Ám ezt felfoghatjuk előnyként is, hiszen az egymást követő heteken mindig mást és mást kóstolhatok. Az aktuális étlap azonban nem keltette fel túlzottan az érdeklődésemet. Ez nem az ételeket minősíti, csupán úgy jött ki a lépés, hogy amiket hetek-hónapok óta csigázta az érdeklődésemet a facebook oldalon, az most hiányzott a menüből. No de lássuk, mit élvezhettünk.

Mint mondtam, egy átdolgozott nap után tértünk megpihenni, s egyszerűen az ínyenc velouté-k csábítása eltörpült a sertésragu leves eperlevéllel családiasan meleg hívogatása mellett, így mindketten ezt vállaltuk be. A leves a legfinomabb menzás húsleveseket idézte számomra. Ez messze nem a leminősítés. Rég esett ilyen jól leves estefelé. Akkor és ott a legjobb választás volt számunkra – nem is gondolkoztunk rajta semmit.

A leves érkezéséig a szokásos vendégváró falatokat kaptuk. Finomak voltak, jól estek, de egy hét távolából a velük érkező kenyerek maradtak meg leginkább. Nem véletlenül kezdődik így a menü: „Ha még jól esne egy kosár kenyér...”

A leves érkezéséig az idei (2013-as) Vida Rosé-val alapoztuk meg a jó hangulatot. 2011-ben esett meg velünk hasonló, hogy blindre rendeltünk egy addig számunkra ismeretlen rosé-t – történetesen a Vylian Kakast, s már a palack kibontása után a levegőben szétterjedő, sokat ígérő illatfelhő elvarázsolt minket. A Vida Rosé megillatolása után összenézve megállapítottuk, hogy ez talán a kakasnál is többet ígér.
Nos, be is váltotta.

Főételnek a vaddisznó pörkölt, macesz gombóc, csipkebogyó hab párosítást választottam. Akárcsak a leves, ez is jól esett. Kellemes és ízletes volt, s az állaga is el lett találva, de az a fajta heuréka élmény, amiért az ilyen helyeket látogatom még a csipkehab ellenére is elmaradt.

Kis feleségem egy tésztát választott kecskesajttal, meg valami „elfelejtettem milyen” csipsszel. No ezt megkóstolva bő kárpótlást kaptam. Megjegyzem – a jó kecskesajtért oda vagyok meg vissza. Ez zseniális fogás volt. Közben jófajta Apátsági Pinot Noir-ral locsolgattam a vadmalacot. S jól is laktunk...

Ennek ellenére bevállaltam még egy csokoládés birs költeményt. A birs zseniális volt. Imádom ezeket a savankás habokat. Őszintén szólva nekem ennyi csokoládéhab nem is kell mellé.

Verőfényes, de csípős napra ébredtünk. Az előtér otthonos fényei felidézték az előző nap eseményeit. Séta a városban a frissen nyitott adventi vásárban, majd levezetésként hosszasan szemléltük s látványkonyhán folyó sürgölődést.

A kávézó

A reggeli: croissant, frissen facsart narancslé, kávé. Én még felturbóztam egy kis vajjal és a ház baracklekvárával. Az esti „kenyérélmény” folytatódik. A rusztikus bagettek, cípócskák és egyéb péksütemények látványa a mediterrán tájakat idézik. A croissant egyszerűen fergeteges. Én még nem ettem ehhez foghatót – semmiképp se hagyjátok ki!

Hosszú a nap. Egy kis szendvics még belefér...

Jó érzéssel búcsúztunk a Tiszavirágtól, tudva, hogy hamarosan újra találkozunk.

Adatok

Cím: 6722 Szeged Hajnóczy u. 1/B

Asztalfoglalás: +36-62-554-888 

Honlap: http://tiszaviragszeged.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/szegedtiszavirag

Folytatás következik.