Őszi répa-édesburgonya leves

Az életmódunkból fakadóan túl kiadóssá váltak a kétfogásos ebédek. Természetesen a levesek húzták a rövidebbet – így jellemzően őket hagytuk el. Ezért aztán rendkívül üdítőek tudnak lenni, ha mégis asztalra kerülnek.

Szó szerint szomjazza őket az ember. Így az utóbbi években tudatosan visszahoztuk a leveseket a repertoárra. Természetesen megvannak a nagy kultikus leveseink, amelyeket nagy becsben tartunk: minestrone, provanszi családi leves, palóc és gulyás. Ezek mellé szerzünk újabb és újabb recepteket.

Így került terítékre ez a nevében őszi, de bármikor elkészíthető leves. a répa és az édesburgonya édességét a curry teszi izgalmassá. A nyersen belekerülő alma pedig izgalmassá.

Ez a nyers alma megoldás egy régi SVÉT-en fogyasztott zöld alma krémleves emlékét idézi nekem. Ugyanis egy nyilvánvalóan főtt krémleves valami hihetetlen módon friss és döbbenetesen zöld almás volt. Hogy a manóba lehet ilyet csinálni?...

No, de lássunk neki...

Hozzávalók

• 4 evőkanál vaj;
• 2 közepes hagyma;
• 450 g répa;
• 680 g édesburgonya;
  
• 1 evőkanál currypor;
• 1,3-1,5 l zöldség vagy csirke alaplé (ha hígabban szereted, elmehetsz 2 literig); 
• 1,5 teáskanál só;
• 1 édes alma;
• 2 evőkanál méz;
  
• frissen őrölt fekete bors – ízlés szerint.

Egy nagy lábasban közepes lángon feltesszük a vajat. Ha megolvadt és felmelegedett, beletesszük az apróra vágott hagymát és lassan pároljuk, míg meg nem lágyul. Ügyeljünk arra, hogy ne kezdjen el barnulni. Hozzáadjuk a curry-t és egy percig együtt melegítjük.

Hozzáadjuk a felkockázott répát és édesburgonyát, majd felöntjük az alaplével. Sózzuk, borsozzuk és lassú tűzön főzzük maximum 25 percig.

Ha megpuhult, beletesszük a közben felaprított/lereszelt almát, a mézet és botmixerrel krémesre pürésítjük. Kóstoljuk meg és ha szükségét érezzük fűszerezzük utána (só, bors, méz).

Tálaljuk melegen. Szórjunk rá egy csipet curry-t.

Ha nem fogyna el, cirka három hónapig a fagyasztóban is eláll. Ezt nálunk sosem éri meg...

Illatos birsalma krémleves

Néha megkívánjuk a gyümölcslevest. Az alma szinte egész évben kínálja magát. Ám amióta a SVÉT 4.0-án volt szerencsém az Ikon nyári almalevesét kóstolni azóta újra és újra kísért, hogy a megszokott almaleves helyett valami markánsabb ízűt tegyek az asztala.

Nyilván nem mindegy, hogy mikor, milyen almából és hogyan készül a leves. Bevallom, nem sikerült a nyomába sem érni az ikonos krémlevesnek. Most azonban egy olyan almalevest mutatok be, amely mindenkor biztonsággal elkészíthető és markáns íze ünnepivé teszi. Így jártunk ezzel mi is karácsony másodnapján.

Hozzávalók

• 2 nagy birsalma;
• 6 evőkanál (barna nád)cukor;
• 1 teáskanál vaníliacukor;
• 1 liter víz;
• csipet só;
• egy rúd fahéj;
• 5-6 nagyobb szegfűszeg;
• 1 rúd vanília, vagy egy tasak vanília eszencia;
• 1 narancs felkarikázva;
• 1 citrom felkarikázva;
• 1 dl minőségi tejföl;
• 1 dl tej;
• 1 dl 30%-os zsírtartalmú tejszín; 
• teáskanálnyi keményítő.

Elkészítés

Az almákat megmossuk (ha kell, „szőrtelenítjük”), majd meghámozzuk és felkockázzuk. A vizet felteszem főni, s beleteszem a fahéjat, a szegfűszeget (egy teatojásban), a cukrot és a sót. Ha a cukor feloldódott, beleteszem az almát. Amint az alma megpuhul (ez hamar bekövetkezik) leveszem a tűzről, a fűszereket eltávolítom és botmixerrel pürésítem a levest.

A tejben simára keverem a keményítőt (a keményítő akár el is maradhat, főleg ha a levest nem azonnal fogyasztjuk), hozzáadom a tejfölt és a tejszínt és a leveshez adom. Hozzáadom az eszenciát. Kicsit újramelegítem, de már nem forralom fel.

Hozzáadom a  karikára vágott citromot és narancsot, és hagyom kihűlni. Tálalás előtt a gyümölcskarikákat eltávolítom – alaposan kinyomkodva őket, hogy minél több ízt adjanak át a levesnek. Savanykás almából (például jonatán) készült almacsipsszel tálalom – nagyon jól áll neki.

Nem túl dekoratív, de nagyon finom. Az erősen domináló vanília, a birs savanykás ízével és a citrusok fel-feltűnő íze igazán varázslatossá teszi. Meg is állapítottuk, hogy ez „rendszeresítésre” kerül a családi repertoárban.

Feltétlen próbáljátok ki!