Holland almatorta

... vagy dán, vagy elzászi, vagy norvég ... Ki hogy ismeri. Sem a magyar nyelvű, sem a külhoni oldalak nem egységesek abban, hogy mit is hívunk holland almatortának.

Lényegtelen, bárhogy is hívják.

A lényeg az, hogy rettenetesen finom.
Az alma süteményekben egyébként is csodásan működik. Legyen az a család almás pitéje, a francia almatorta, a tepsiben, lángon indított kukoricadarás almás lepény mind-mind nagyon finom. Sokáig a francia almatorta vitte a prímet nálunk.

Aztán jött a holland almatorta és mindent vitt. Savanykás almával készítve annyira friss, üdítő ízt ad, hogy az ember nem tud szabadulni tőle. Nagyon almás...

Amikor felfedeztük, sűrű egymásutánban készült az újabb és újabb repeta. Aztán volt egy kiadósabb szünet. Találtunk újabb üdvöskét is (szőlős-marcipános pite). Ám most újra repertoárra vesszük :-)

Nagyon egyszerű az elkészítése. Ugyanannyi vaj, liszt és cukor felhasználásával tojással és a szokásos ízesítőkkel készítesz egy kevert tésztát, amibe és amire minimum fél kiló almát teszel.

Nem írok receptet. Nem akarok más tollával ékeskedni. Itt találsz egyet. Vagy keress bátran változatokat.

Szóval az alma zöme megy bele a tésztába. Ettől lesz olyan átütően almás és krémes. A maradék almával pedig dekorálod a tetejét. Ha megsült, leveszed a tortaformát és azon melegében bekened jóféle házi sárgabarack lekvárral, majd vársz, hogy száradjon.

Aztán élvezed és élvezed és élvezed.

Ír citromtorta

Régi emlékekhez kötődik a torta, amit most bemutatok. Évekkel ezelőtt Enniskerry-ben jártunk a Powerscourt kastélyban. Ha valaki Dublin-ban jár, ne hagyja ki. Rövid buszozás után olyan élményben lehet része, amire mindig szívesen fog emlékezni. Egy cuki emberi léptékű városka apró házakkal, a kelta hangulatot árasztó temető, a gyönyörű táj igazán üdítő élmény. No, és a kastély kertje, illetve kertjei lenyűgözőek. Itt töltöttünk el egy egész napot. Szívesen elevenítjük fel a nap eseményeit, s élesen élnek bennünk a képek minden apró részletükkel.

Természetesen ennyi időt nem lehet étkezés nélkül megúszni, s a hosszas nézelődés során betértünk a kastély kávézójába is. A környezet magán viseli a múlt arisztokratikus hangulatát és a 21. század modernitását. Hangulata minden addig látottól különbözik. A büfészerűen elrendezett pultok és polcok roskadoztak a sok-sok finomságtól. Nehéz eldönteni, hogy mit válasszon az ember. Irigyeltük a helyben megszálló vendégeket, akik napokig csemegézhettek itt.

A főétel már a távol homályába vész – annak ellenére, hogy kifogástalan, finom és izgalmas volt –, ám a desszert magával ragadott: Lemon Cacke. Évekig vadásztam a receptre – mindhiába – de végül sikerült becserkészni. Lássuk tehát!

Olyan recept fog következni, amely nem reform, csöppet sem könnyű vagy egészséges, de mérhetetlenül finom. Aki szereti a citromot, az rajongója lesz ennek a sütinek.

Tészta

Hozzávalók:

• 3 csésze (384 g) liszt
• 1  teáskanál sütőpor
• 1  teáskanál szódabikarbona
• 1 teáskanál só
• 225 g vaj,
• 2 csésze (400 g) cukor
• 4 extra-nagy tojás, szobahőmérsékleten
• 1/3 csésze reszelt citromhéj (4-6 citrom) (80 ml)
• 1/4  csésze friss citromlé (60 ml)
• 3/4  csésze író (180 ml) vagy egy kis pohár kefir
• 1 csomag vanília eszencia

Citrom szirup

• 1/2 csésze cukor 100 g 
• 1/2 csésze friss citromlé (körülbelül 2 citrom) 120 ml

A citrom mázhoz

• 2 csésze porcukor 400 g
• 3 1/2 evőkanál friss citromlé (vagy amennyi kell)
• 1 teáskanál mascarpone

Elkészítés

Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. Angolszász területen ez a süti meglepően magas – akár 10 cm is lehet. Én egy 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformát használok. Ehhez a mennyiséghez pont jó méret Béleljük ki sötőpapírral. Kevés vaj segítségével rögzíthetjük a papírt, hogy ne csúszkáljon.

Egy közepes méretű tálban mérjük ki a lisztet, a sütőport, a szódabikarbonát és a sót. Egy nagy tálban  keverjük el a vajat és a cukrot. Egyenként adjuk hozzá a tojást, majd a reszelt citromhéjat.

Keverjük össze a citromlevet, az íróval, és a vaníliával egy kis tálban.

A három keveréket apránként keverjük össze szép simára.

Osszuk a tésztát egyenletesen a sütőformában és simítsuk el a tetejét. Süssük addig míg a beleszúrt fogpiszkálóra nem ragad rá a tészta (45 perc és 1 óra között) Ne ijedj meg! először az egész massza visszahígul és sokáig folyékony marad.

Közben egy kis serpenyőben a cukrot és a citromlevet simára keverjük és főzzük át alacsony lángon. Addig keverjük, amíg a cukor feloldódik. Vegyük le a tűzről.

Ha a sütemény kész, hagyjuk hűlni 10 percig, majd távolítsuk el a sütőpapírt és fordítsuk rá egy süteményrácsra. Kanalazzuk a citrom szirupot a tésztára egyenletesen. Hagyjuk teljesen kihűlni.

Ha kihűlt a tészta, készítsünk a hozzávalókból könnyen kenhető, de nem túl „csorgós” citromos cukormázat és kenjük be a tésztát.

Tálalás

Amit kapunk, az egy finom tömör, testes süti – sok savanyúval és édessel. Ebben a tortában nincs krém, ezért adunk mellé. A tortaszelet mellé lemon curd (a citromból sosem elég!) és tejszín dukál.

Jó étvágyat!

Ricottás sajttorta

Sokszor, sok helyütt, sokféle sajttortát ettem már. Vannak visszatérő helyek és torták – még ha nem is feltétlenül mesterművekről van szó. Ami azonban a meghatározó élmény volt számomra, s a kötődést kialakította az a Walterben évekkel ezelőtt elfogyasztott sajttorta volt áfonyalekvárral.

Akkor egy hevenyészett receptet is kaptam ott – papíron. Néhányszor elkészítettem – a család nagy megelégedésére, aztán hosszas csend. Magam is meglepődtem, de nem került digitalizálásra a recept, s a kiegészítő netes forrásokat is elmosta az újonnan megjelenő sajttorta-áradat. A papíros recept persze sehol...

Így hát újra neki kellett állnom, s az emlékek valamint az elmúlt években felhalmozódott receptáradatból kellett összehoznom valamit. Ez sikerült:

Hozzávalók

Tészta

• 300 g sima liszt;
• 60 g porcukor;
• csapott teáskanál sütőpor;
• 150 g vaj (szoba hőmérsékletű);
• 1 tojás;
• csipet só.

Töltelék

• 500 g mascarpone;
• 250 g ricotta;
• 4 tojás;
• 120 g cukor;
• 2 teáskanál étkezési keményítő;
• 1 teáskanál vanília eszencia;
• 1 citrom héja.

Elkészítés

A sütőt előmelegítem 160 fokra.

A tésztához egyenletesen elkeverem a lisztet a cukorral, sóval és sütőporral. Elmorzsolom benne a vajat, majd összegyúrom a tojással, s annyi hideg vízzel, amennyivel összeáll. Jobb szeretem a kerámia formákat, mert jobban sülnek benne a dolgok. Beleteszem a tésztát és szétnyomkodom benne úgy, hogy mind az alját, mind a falát egyenletesen vonja be. (Lehet nyújtani is – különösen ha kisebb kapcsos tortaformát használunk.)

A töltelékhez egy tálban összekeverem a mascarpone-t és a ricotta-t, hozzáadom a cukrot, majd a tojások sárgáját. Egyenletesen elkeverem, majd jöhet a vaníliaeszencia és a citromhéj. Felverem a tojásfehérjét és óvatosan összekeverem a masszával. Ha kész, a tésztába töltöm, s egyenletesen elosztom benne. Érdemes kicsit megrázogatni, s magától felveszi a formát. 

Sütőbe teszem, s kb. 40 perc alatt készre sütöm. Ha megsült, még 10-15 percig a kikapcsolt sütőben hagyom, úgy, hogy az ajtaját nem nyitom ki. Hagyom kihűlni, s hidegen tálalom áfonyalekvárral.

Tapasztalat

Nos, ez így is finom, és sikert aratott – kellemes, dominánsan vaníliás és habos, nagyon habos lett. Ám ez nem a walteros változat, úgyhogy nyomozok még kicsit. Azt hiszem, eljátszok majd a gyümölcsös változatokkal.

Ugyanakkor kedvet kaptam a New York-i változatokhoz is. Ezek súlyosabbak, sűrűbbek, kiadósabbak. De van, amikor ez esik jól az embernek...

Lemon Bar

Vagy nevezzük citromos szeletnek.

Íme a citromos sorozat következő darabja a citromos (citromkrémes) szelet.

A süti a tengerentúlról származik, s az amerikai hagyományokat követve kész kalóriabomba. Nagyon finom, de nagyon csínján kell bánni vele, mert ez maga a bűnözés, sok-sok cukor és vaj.

No és citrom.

Lássuk, miből készül...

Tészta

• 250 g finomliszt;
• 250 g vaj
• 100 g cukor
• csipet só 

Krém

• 4 L-es vagy XL-es (extra nagy) szoba hőmérsékletű tojás;
• további 2 tojássárgája;
• 300 g - !700 g cukor;
• 50 g - 140 g finomliszt;
• 1 citrom reszelt héja;
• 250 ml citromlé,
• 1 teáskanál sütőpor (opcionális)

Süssük meg a tésztát!

Melegítsd elő a sütőt 175 fokra. Cukor: én többnyire porcukorral dolgozom, de bizony az amcsik kristálycukrot (vagy nádcukrot) használnak. Nyugodtan próbáld ki mindkettőt. A tészta kicsit másképp működik kristálycukorral.

A tészta készítésében két iskola verseng:

• a jéghideg vajas és
• a lágy vajas.

Jómagam mindkét iskolát gyakorlom – mikor melyikhez van kedvem. A jéghideg vajas változat esetében a hideg vajtömböt gyorsan lereszeljük és a többi  hozzávalóval egy nagy tálban lazán összeforgatjuk, hogy a vajat mindenütt bevonja a lisztes egyveleg – morzsalékot készítünk belőle.

Ezt szórjuk a kb. 20 X 30 cm-es tepsibe, amit vagy kibélelsz sütőpapírral, vagy nem.

Most a lágy változatot készítettem.

A lágy változat esetében szoba hőmérsékletű vajat használunk, amit gondosan elmorzsolunk az előzőleg egyenletesen elkevert cukorral, liszttel, sóval, majd összegyúrjuk egy cuki cipóvá. Nem szoktam nyújtani, mert elég lágy – macerás lenne felvenni a nyújtódeszkáról, ezért belenyomkodom a tepsibe úgy, hogy egy kicsi pereme legyen.

Betolom az előmelegített sütőbe és 20-25 perc alatt aranybarnára sütöm.

Készítsük el a krémet!

Míg a tészta sül, készítsük el a krémet! A hozzávalók felsorolása látszólag hagy némi bizonytalanságot maga után. Magam is tanakodtam rajta, hogy egy fix receptet mutassak be, vagy érzékeltessem azt a skálát, amely jellemzi ezt a süteményt. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Lássuk, milyen előnyökkel és hátrányokkal számolhatunk az összetevők megválasztásakor.

• cukor – megint lehet variálni, hogy milyen legyen?: por, vagy kristály, s nem utolsó sorban mennyi? A 300 gramm is brutál édes – képzeld milyen lehet, ha tényleg beletolod a 700 gramm (3 csupor) kristálycukrot... Jómagam a kevesebb cukorra szavazok – mégiscsak a citromért süti az ember ezt a sütit.
• liszt – a liszt hatása nem annyira az ízben jelenik meg, hanem az állagban. Kevesebb liszttel könnyebb lesz a krém, de nehezebb eltalálni a sütési időt, állandó kontrollt kíván a sütés. A több liszt esetében keményebb, sűrűbb lesz a krém. A könnyedebb állagért cserébe viszont megkapjuk a garantált sütési időt. 30 perc alatt teljesen megszilárdul a krém.
• sütőpor – a sütőpor használata a kevés lisztes iskola sajátja. az eredmény egy igazán könnyed, habos krém – amit viszont macerásabb szeletelni, mert ragad. Érdemes hűtőbe tenni, s csak utána szeletelni (esetleg meleg vízbe mártott késsel).

Lássuk, hogyan készül.

A tojásokat és a tojássárgákat a cukorral habosra keverem. Hozzáadom a citromlevet és a citromhéjat, végül jöhet a liszt, illetve ha sütőporos változatot készítek, akkor a sütőport előzőleg egyenletesen elkeverem a lisztben. Szép simára, csomómentesre keverem. Kiveszem a sütőből a tésztát és ráöntöm a krémet. Óvatosan, hogy ne nagyon billegjen a tepsi, visszateszem a sütőbe. A hőmérsékletet 150 fokra mérsékelem és 30 perc alatt szilárdulásig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy megszilárdult-e, s ha nem, akkor sütöm tovább.

A sütőből kivéve hagyom kihűlni. Hidegen tálalom porcukorral megszórva. Hűtőben néhány napig eláll.

Ötlet: próbáltam már naranccsal és ribizlivel is. A ribizli telitalálat, de a narancsot érdemes citrommal együtt készíteni, mert messze nem olyan savanykás, s a cukor uralkodni fog.

Egyperces desszert

Gyerekkorom egyik kedvenc édessége a csokoládéba burkolt banános ízű zselé – maga is banán alakú. Mindig határtalan örömmel fogadtuk, amikor beállított vele valaki születésnap, névnap alkalmával, vagy csak úgy – mert épp jutott rá. Most is kapni hasonlót, de ezek valahogy nem az igaziak.

Ami most következik, az viszont nem egyszerűen emlékeztet a régi ízekre, hanem maga az eredeti íz. Baromi ronda, ám baromi finom.

Hozzávalók

• egy érett, de nem túl érett banán;
• jó minőségű étcsokoládé cikkekre tördelve;
• 1 mikrohullámú sütő.

Elkészítés

• Szedd le a banán héját (csak) a belső ívéről;
• Késsel vágj egy rést hosszában a banánba;
• Helyezd a résbe a csokikockákat, majd
• nyomasd a mikróban neki 1 percig.
• Kész!

A csokoládé megolvad, a banán is picit lágyul, de még megőrzi a tartását. Várj egy percet, hogy hűljön, majd egy kiskanállal ess neki!

Köszönet egy régi kollégámnak, hogy anno megmutatta nekem ezt a finomságot.

a table

Régóta terveztem már egy kiadós kóstolgatást az à table! egyik üzletben, de a felfedezést követően az elmúlt hónapokban esély sem volt a közelbe keveredni. A sors most úgy hozta, hogy hosszabb időt töltöttünk székes fővárosunkban, s bár a program rendkívül sűrű volt, végre sikerült kétszer is betérni.

Első alkalommal koncert előtt szerettünk volna magunkhoz ragadni némi táplálékot, hogy ne maradjunk éhen, s ne kelljen a büfé kétes színvonalú kínálatára hagyatkoznunk. Kissé tartottam tőle, hogy nem lesz elég választék, de a megritkított kínálat ellenére így is nehéz volt eldönteni, hogy mit is akarok jobban. A látvány szívmelengető volt. A szendvicsek és a sütemények sokat ígérően kellették magukat. Önkéntelenül is a „rusztikus” szó jutott minduntalan eszembe. Jó volt látni, hogy nem amolyan felfújt pékárúval van dolga az embernek, hanem „benne van az anyag”. Mind a látvány, mind később az ízek és állagok azt jelezték, hogy minőségi alapanyagokból készültek. Mindez Anthony Lecaude keze munkáját dicséri.

Végül egy marhafelsálos szendvics mellett döntöttem. Natasa a fougasses-szek között válogatott, s végül egy olívás és egy aszalt paradicsomost választott. A kocsiban aztán ment a keresztbe kóstolgatás. Bár a figyelmemet meg kellett osztani a forgalom és a szendvics között – nem győztem betelni az ízek és állagok kavalkádjával. Ezt a baguette-et harapni kellett. Friss volt és ropogós. Hiába kutattam gyermekkorom emlékei közt – a zsidó pékség illata hasonlított leginkább az élményre, de az akkori finom kenyértészták nem hasonlítottak erre a baguette-re. Ez más műfaj. S mindaz amit eddig bagettként vásároltam csúnyán megszégyenültek.

A hús viszonylag natúr volt, nem volt elsózva – egyszerű és harmonikus volt az íze. A későbbiekben is folyton konstatáltam, hogy a baguette, s a többi tészta ízét sem nyomja el só. Túlzás lenne azt mondani, hogy sótlan lenne, de határozottan kevés sóval készült, s ettől hihetetlenül ízes lett. A paradicsom és az uborka megadta a fissesség érzését, a rukkola pedig pikantériát csempészett az ízek közé.

Másnap – mielőtt hazaindultunk volna – más jobban megadtuk a módját. Immáron be is ültünk egy mille-feuille kóstolóra. Semmiképp sem szerettem volna kihagyni.

Íme

Nos, kár lett volna kihagyni. Miközben élvezettel ettük a „franciák krémesét”, egyfolytában azon járt az eszem, hogy ezt reprodukálni kell. Némileg tartok a krémestől. Régen készítettem és sosem volt igazi sikerélményem vele. Csupán abban reménykedem, hogy az elmúlt évek módszeres önképzése nem múlik el eredménytelenül. Némi keresgélés után a Bűvös szakács javaslata mellett tettem le a voksot, de hogy mikor kerítek rá sort...

El tudnám képzelni, hogy minden nap itt kezdjem a reggelt. Egyetlen aprócska baj van csupán – a hely nagyon kicsi. Félek nem mindig jutna hely.

Az útra újabb szendvicseket – spanyol szalámis (nem chorizo-s) és kacsamájas áfonyalekváros – vásároltunk, s felszerelkeztünk baguette-tel a következő napokra. (Másnap már Szeged felé robogva majszoltam el egy részét jófajta levegőn érlelt sonkával, camabert-el, szárított paradicsommal töltve.)

A felfedezés folytatódik. Várom már, hogy újra „az asztal” felé vigyen az utam.

Van még mit megkóstolni...

Adatok

Honlap: http://www.atable.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pages/a-table-boulangerie-patisserie/101618149943514?fref=ts

Cím: Budapest 1024 Retek u. 6.

Telefon: +36 70 339-1202

Cím: Budapest 1024 Arany János u. 16.

Telefon: +36 1 331-9596

Cím: MAMMUT 2 3. emelet (mozi mellett)

Telefon: +36 30 692-7378

Cím: Budapest 1126 Böszörményi út 16.

Telefon: +36 30 990-9440

Epres rebarbarás crumble

A crumble egy gyümölcsös alapú brit eredetű meleg desszert – bár léteznek zöldséges, sós változatai is. Könnyen és gyorsan elkészíthető, ugyanakkor élvezetes házias finomság.

Először itt találkoztam a „műfajjal”: Clare Connery: Irish Cooking – Over 100 traditional Irish recipes. Az áttörést azonban a múlt évben felfedezett epres-rebarbarás gyönyörűség hozta meg, amely ráadásul egy narancsos mascarpone krémmel lett megbolondítva. Tehát a terv a következő: nem telhet el nyár e nélkül!

Az elkészítés rendkívül egyszerű. Válassz egy akkora vastag falú kerámia- vagy üvegedényt, amelyben elfér a süti. Semmi kikenés nem kell, csak beleborítani a gyümölcsalapot és befedni a tésztával, sütőbe rakni és 40 percig melengetni 170 °C fokon. No, de lássuk, miből áll össze a dolog.

Hozzávalók

Gyümölcsalap

• 400 g rebarbara;
• 400 g eper;
• 80-100 g kristálycukor (ízlés szerint);
• 1-2 evőkanál finomliszt;

Tészta

• 100 g finomliszt;
• 50 g finomra darált tisztított mandula, de jó a pekándió és a mogyoró is;
• 85-100 g porcukor (ízlés szerint);
• 50 g házi vaj, ha morzsásabbra akarom a tésztát. Én a „talléros” változatot szeretem, ezért 80-100 g vajat is felhasználok, s a tejszínt elhagyom;
• annyi tejszín, amennyivel össze tudom állítani a tésztát;
• 1 teáskanál sütőpor;
• vanília kivonat ízlés szerint.

Krém

• 250 g mascarpone;
• 1 narancs héja és leve;
• 1 evőkanál porcukor.

Összeállítás

A rebarbarát megmosom, végeit levágom, a fás részeket eltávolítom, majd 2 cm-es darabokra vágom. Az epret szintén megmosom, majd félbe, negyedbe vágom a méretétől függően. Először a cukorral, majd a liszttel keverem el és félre teszem míg összeállítom a tésztát.

A lisztet, a porcukrot a sütőport és a mandulát összekeverem, majd elmorzsolom benne a vajat. Hozzáadom a vaníliakivonatot, s ha még ezek után kell, jöhet a tejszín. Ha kissé szárazabbra hagyom, jól morzsálható lesz. Ilyenkor finoman a gyümölcsökre morzsolom. Ha lágyabbra készítem, akkor 5 cm-es korongokban teszem a gyümölcs tetejére, s megszórom mandulaszirommal.

A gyümölcsöt egyenletesen elrendezem az edényben és betakarom a tésztával. Előmelegített sütőben 40 percig sütöm. 

Ilyen lesz. Ha megsült, érdemes pihentetni kicsit, mert a gyümölcsös rész meglepően forró bír maradni. Amíg sül, elkészítem a krémet. feltöröm a mascarpone-t és simára keverem. Hozzáadom a narancslevet és tovább kevergetem, majd megkapja a héját és a cukrot.

Az ízhatás rendkívüli: édes tészta, markáns savanyú rebarbara, amit lágyan édesít az eper. Aztán a meleg süti megkapja a hűvös, narancsos krémet. Üdítő...

Az eper és rebarbara helyett gyakorlatilag bármilyen gyümölcsöt, vagy gyümölcsegyveleget ki lehet próbálni. Ma besztercei szilvát rejtettem a tészta alá:

A következő pedig finom savanykás alma lesz.

Szedertorta

Közkívánatra, íme a szedertorta, vagy tejszínhabos szedertorta, vagy borkrémes-tejszínhabos szedertorta?

A dolog úgy indul minden évben, hogy a szüleimtől éktelen mennyiségű szedret kapunk, amit nagyon szeretünk, de ekkora mennyiségnél rendszeresen felmerül a kérdés: „Mit kezdjünk ennyi szederrel?”

Ennek az egyik eredményeként került a palettára az alábbi recept. Őszintén szólva a feledés homályába merül, hogy honnan származik az eredeti. Már arra sem emlékszem, hogy variáltam-e valamit az eredetihez képest. Digitálisan 2012. június 5-én rögzítettem, de emlékein szerint korábbi. Bizonytalan vagyok...

Átnéztem a Good-food-ot, hátha... de nem. Hosszasan nyomoztam a neten, mert halovány emlékeim szerint onnan szereztem be. Most viszont nyoma sincs sehol. No, jó. Akkor tegyük közzé...

Hozzávalók

A tésztalaphoz:

• 50 g lágy vaj/margarin
• 50 g porcukor
• 1 csipet só
• 1 tojás
• 1 kávés kanál sütőpor
• 100 g finomliszt

A krémhez:

• 750 g érett szeder
• 2 dl félszáraz vörösbor
• 200 g kristálycukor
• 1/2 kávéskanál őrölt szegfűszeg
• késhegynyi őrölt fahéj (én egészet használok – úgyis áttöröm)
• 1 citrom leve
• 1 tasak zselatinpor (25 g)
• 1 tasak vaníliás pudingpor
• 8 evőkanál likőr (narancs, mandula - amareto vagy triple-sec)
• 5 dl tejszín + 1,5 dl ha díszíteni is szeretnénk
• 1 tasak vaníliás cukor
• 1 tasak habfixáló
• díszítéshez citromfű- vagy mentalevélkék, csokoládéforgács

Elkészítés

Tésztalap

Habosra keverjük a vajat/margarint a porcukorral, a sóval és a tojással, végül a sütőporral elkevert liszttel. Sütőpapírral kibélelünk egy 26 cm átmérőjű kapcsos tortaforma alját, egyenletesen rákenjük-simítjuk a tésztát és 180 °C-ra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt világosbarnára sütjük, majd hagyjuk kihűlni.

Krém

A krémhez a szedert leöblítjük. Ha díszítésre szánjuk el magunkat, 16 szép ép szemet félre teszünk. A szedret lábasba tesszük, s ráöntjük a bort, hozzáadjuk a cukrot, a citromlevet, a szegfűszeget és a fahéjat, majd kíméletes tűzön 5 percig főzzük. Sűrű szövésű szitán áttörjük, majd visszaöntjük a lábasba.

A zselatint egy dl hideg vízben csomómentesen elkeverjük. A pudingport szintén csomómentesen elkeverjük 5 evőkanál hideg vízzel. Először a pudingport adjuk a szederhez, majd lassan éppen csak besűrítjük a masszát. Annyi forró pépet adunk a zseléhez, amennyiben kényelmesen el tudjuk keverni, majd a csomómentes zselét a szederhez adjuk. Egyenletesen elkeverjük benne, majd lehúzzuk a tűzről és hozzáadjuk a likőrt. Vízfürdőben teljesen lehűtjük.

A tejszínt - hozzáadva a vaníliás cukrot – kemény habbá verjük. Nem tudom, hogy a profi cukrászok által használt francia tejszínek milyenek lehetnek, de szívesen kipróbálnám, mert bizony egyes tejszínfajtákat lehetetlen habbá verni. Ebben segíthet a habfixáló – ha szükséges. A felvert tejszínt több részletben – kíméletesen keverve – a szedermasszához adjuk.

A tortaforma oldalát is kibéleljük sütőpapírral. A papírréteg legalább két rétegű legyen, hogy ne ázzon át teljesen. A cél az, hogy a gyümölcsös hab ne érintkezzen a fémmel, mert elszíneződik. Majd a gyümölcsös masszát a tésztalapra töltjük. Ezek után a hűtőbe tesszük dermedni (az eredeti recept 12 órát ír).

Díszítés

Amennyiben igényt tartunk díszítésre, 1,5 dl tejszínt habfixálóval kemény habbá verünk, s kis pamacsokat nyomunk a 16 szelet szélére, illetve középre. A széleket a félretett szederrel a közepét csokireszelékkel és a levélkékkel díszítjük.

Kiss-Virág Cukrászda

Debrecenben nincs cukrászda. Vámospércsen van?

Régi fájdalmam, hogy – bár sok finomságot fellelni a debreceni cukrászdákban – nem lehet kapni igazán színvonalas süteményeket és desszerteket. A cukrászdák választéka majdhogynem maradi. A technológia, amivel készülnek a sütemények szimplák és átlagosak, ne adj isten átlag alattiak.
Ez nekem sem tűnt fel addig, míg nem volt szerencsém néhány igazán színvonalas cukrászdához. Csak néhány példát említenék – az Augusztot, ahol a leggyakrabban megfordulok, a Desszert Szalont (Vác), Pataki (Érd – bár ott mintha romlott volna a színvonal...) de felsorolást nyugodtan lehetne folytatni. Szóval míg az embernek nincs igazi összehasonlítási alapja, nehéz elképzelni, hogy van jobb a helyi kedvenceknél.

Így történt ez velem is. Aztán pár éve gasztrotúrába fogtam – fedezd fel Magyarország legjobb éttermeit és cukrászdáit. Nos, az azóta szerzett tapasztalatok fényében azt kell mondanom, a debreceni cukrászoknak van mit tanulni.

Ám ez a bejegyzés a Kiss-Virágról szól. Nem is tudom hogy kezdjem. Vámospércs akárhogy nézzük, nem egy világváros, de úgy tűnik, hogy a Kiss-Virágban nyitottabbak a világ dolgaira. A „Debreceni városközpont magazin” adta meg a végső lökést, és a korábbi hírek után útra keltünk kipróbálni, mit tud a Kiss-Virág.

Tapasztalat: Van macaron :-) Azt kell, hogy mondjam, hogy nem is rossz. Több ízt választottunk, de nem kóstolunk végig mindent egyszerre. Állag: amolyan köztes. Minden Debrecenben előforduló macaront megver, de első próbára nem az az egységes harmónia, mint a fent említett cukikban megszoktam. Íz: málnás-túrós összességében jó – a málna íze szokatlanul domináns (aki szereti az erős ízeket, mindenképp örül neki); kávés: sokkal enyhébb, mint a málnás-túrósé, talán kissé visszafogottabb, mint kellene, de nem rossz. Tejkaramellás: no ezen a vonalon kellene tovább menni – ezt nagyon eltalálták. Az az érzésem, hogy a töltelék megválasztásán múlik a dolog, s a tejkaramellás esetén ez összejött.

Szedres mákos

Csábító. Mindjárt kettőt kértünk belőle, hogy ne kelljen osztozkodni. Merész párosítás a mákkal, de Patakinál találkoztam már mákpiskótával és bejött. A szeder mousse és a szederzselé tökéletes. A linzer alap tökéletes, de a mákos tésztalap nekem kissé száraz, ami megakadályozza az egyes rétegek összesimulását, pedig az ízek rendben vannak.

Talán a mák mennyiségének bátrabb emelése segítene a dolgon, de még kell valami hozzá, hogy krémesebb legyen, s ne ilyen tésztaszerű.

Epres-mentás

Ehhez nincs kép – valószínűleg új a palettán. Szép. Tetején sok-sok gyümölccsel. A sütemény testét egy citromos hab alkotja. Szerintem a citrom lehetne „távolibb”, hogy ne uralkodjon a többi gyümölcs fölött. Érdekes módon az eperre nehéz ráismerni a közepén megbúvó gyümölcsvelőben, de a menta mennyiségét nagyon eltalálták. Lehet, ha a nevében nem viselné, sokan kérdeznék, hogy mi az a pikáns ott a háttérben. Nagyon jól áll neki.

Mogyorós karamellás

No, ezzel lehetne versenyeken indulni. Nagyon el van találva. Az állagok minden rétegben tökéletesen el vannak találva. Egy pillanatra a Desszert Szalonbeli élmények sejlettek fel. Ha Vámospércsen jársz és betérsz a Kiss-Virágba, feltétlen kóstold meg.

Érdekes, hogy én ne nagyon rajongtam korábban a karamellás sütikért és rendre a legnagyobb élményeket élem át a kóstolásukkor. Mélyen él emlékeimben a Lila Körtében (sajnos azóta Sonkaarcok lett belőle, ami másért jó) fogyasztott narancsos karamellás süti Baracskay Angélától. Lenne mit mesélni arról is.

Sport szelet

Különleges élményt ne várj ettől a sütitől. Egyébként teljesen rendben van, csak egyszerűen nem ad semmi új élményt. Olyan, mint amilyennek látod – egyszerű, kellemes, nem olyan habos csoda, mint az előzőek.

Vannak sós sütemények is. Ebből egy kiadós válogatást vittünk ajándékba. A beszámolók alapján finomak, úgyhogy legközelebb nem hagyjuk ki mi sem.

Az első élmények összességében kellemesek voltak. Mivel messze nem kóstoltuk végig a palettát, biztosan ellátogatunk még többször is. Mi is ajánlások alapján jutottunk el a Kiss-Virágba és szeretném tovább ajánlani. Debreceniek, a vasárnapi ebéd után érdemes kiruccanni egy finom desszertre Vámospércsre.

Cím: 4287 Vámospércs Malom u. 7.

Weboldal: http://www.kissviragcuki.hu/

Málnás smoothie

Múlt nyáron a Good Food-ban találkoztam először a smoothie-val. Egy őszibarackos költeményről van szó, amelyet a lányom a mai napig gyakran emleget – évszaktól függetlenül. Bevallom, nekem is nagyon megtetszett ez a műfaj, de igazán csak most kapott el...
A smoothie mindig friss gyümölcsből az igazi. Tegnap épp egy málnásat ütöttem össze a családnak. 6-7 emberre a következőt követtem el:

Hozzávalók

• 1 kg málna;
• 4 kisebb banán;
• 1 nagy pohár natúr görög joghurt;
• 3-4 dl tej;
• 1/2 evőkanál vanília kivonat;
• cukor kinek-kinek ízlése szerint – inkább nem,  mint igen.

A málnát megmostam, majd turmixolás után szitán áttörtem, hogy tényleg smooth (sima) legyen. hozzáadtam a többi hozzávalót (cukor nélkül) és újra turmixoltam az egészet és irány a hűtő.

Az első kóstolás után a döntés szerint nem kapott cukrot, csak tálaláskor a vendégeknek szánt adag. 

A lányom egy adagot lefagyasztott, s valóban – a fagyóból kivéve némi várakozás után – egészen fagylaltszerű lett.

A sikerre való tekintettel hamarosan folytatom újabb változatokkal. Van felhozatal... ;-)

Aranygaluska

Gyermekkorom egyik meghatározó sütije. Jellemzően csak karácsonykor készítettük, s ez megmaradt az én gyakorlatomban is. Csak ritkán készítem máskor. Egyebek között a dió az oka – amolyan Gombóc Artur módra. Mindegy, csak dió legyen benne.

Szóval, amikor elkezdtem önálló háztartást vezetni, az egyik kardinális kérdés az volt, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy ne kelljen lemondani gyerekkorom kedvenceiről. Mondanom sem kell, szép lassan majdnem mindent megoldottam. Így volt ez az aranygaluskával is.

Emlékeim szerint hirtelen felindulásból fogalmazódott meg, hogy aranygaluskát akarok készíteni, de nem tudtam hazamenni, s a telefon akkortájt nem volt olyan hétköznapi evidencia, mint manapság. Tehát az elérhető forrásokat (magazinok, szakácskönyvek) kutatva állítottam össze az alábbi verziót.

Az eredmény lenyűgöző. Erről beszélnem kell, mert az élmény hihetetlen. A legutóbbi sütés alkalmával fogalmazódott meg bennem, hogy ez a legmagasabb elvárásoknak is megfelel, megállná a helyét akár egy csillagos étteremben is:

• a tészta gyönyörű élénksárga és habos;
• a kéreg aranybarna, vékony és roppanós;
• habkönnyű – az állaga alig kivehetően tér el a hozzá adott vanília sodóétól;
• az íze leírhatatlan – édes, de nem tolakodó, a dió markánsan érződik, de válik tolakodóvá;
• másnapra nem vonul meg, könnyűségét hosszan megőrzi.

Két magas falú kerámiaedényben szoktam sütni, így három tésztaréteget tudok egymásra halmozni. Annak idején édesanyám lábasban készítette, de a kerámiának jobb a hőháztartása és egyenletesebben sül.

Hozzávalók

Tészta

• 600 g finomliszt
• 50 g élesztő
• 1 evőkanál kristálycukor
• 6-7 dl langyos tej (!nem használom fel mindet)
• 60 g puha vaj (szoba hőmérsékletű)
• 6 tojássárgája
• 60 g porcukor
• 200 g margarin (vagy vaj)
• 1 tojássárgája és 
• 1-2 kanál tej  a tészta kenéséhez

Töltelék

• 300 g darált dió
• 150 g porcukor
• mazsola ízlés szerint (elmaradhat)
• 1 citrom reszelt héja

Egy tálkába kiveszek 2 evőkanál lisztet és elkeverem a kristálycukorral és belemorzsolom az élesztőt. Felöntöm annyi langyos tejjel, hogy kellemesen könnyű, krémes kovászt kapjak. A lisztet egy nagyobb tálba teszem, elkeverem a 60 gramm porcukorral, majd egyenletesen elmorzsolom benne a puha vajat. Mélyedést alakítok ki a lisztben és beleteszem a tojássárgákat, valamint a kovászt. A tejet apránként adom hozzá – annyit, hogy lágy, de nem ragadós tésztát kapjak. Alaposan kidolgozom. Nem szabad sajnálni rá az időt. Meleg helyen hagyom kelni.

Amíg kel, felolvasztom a margarint, de nem hagyom, hogy túlhevüljön. Összeállítom a tölteléket: a diót elkeverem a porcukorral és a citromhéjjal. Ha mazsolát is használok, akkor fél dl rumba áztatom a felhasználás előtt.

Ha megkelt a tészta, összeállítom a galuskát. A sütőformákat kikenem margarinnal. A tészta szaggatásához hosszú nyelű kiskanalat használok, hogy a galuskák aprók legyenek. Ez az egyik titok – legyen apró a galuska! A tészta felületét megkenem az olvasztott margarinnal, a kanalat is a margarinba mártogatom, úgy szaggatom ki a galuskákat. A sütőforma alján elrendezek egy réteg galuskát, majd egyenletesen elosztom rajta a dió negyedét. Jöhet a következő réteg. Érdemes gyorsan dolgozni, mert a tészta közben is kel. A harmadik réteg után a tejjel elkevert tojássárgájával megkenem a tetejét.

Meleg helyen hagyom kicsit kelni, majd 175 °C fokra előmelegített sütőben az alsó szintre helyezett rácsra teszem a sütőformákat. Aranybarnára sütöm. Őszintén szólva nem szoktam mérni mennyi idő kell a sütéshez. Figyelemmel kísérem a sülés folyamatát – illatok, szín... Volt már olyan sütőm, hogy alufóliával takarni kellett a végén a tésztát, hogy meg ne égjen a teteje.

Ha megsült, kiveszem a sütőből és hagyom egy kicsit pihenni. Nehéz kivárni – az illatok csábítanak – ám érdemes kivárni, mert ha korán fordítjuk ki a formából, hajlamos a rétegek mentén szétválni. A pihenés után egy keskeny pengéjű késsel benyúlok a tészta és a forma közé és „körbevágom”, mert a tészta ugyan könnyedén elválik az edény falától, de a diós rétegek nem. Majd óvatosan kifordítom a formából.

Szeletelem, és vanília sodóval tálalom.

Csendes karácsonyi reggeleken csak úgy letelepedek mellé egy villával és falatozom.

Kakaós tekercs

Kíváncsi voltam, hogy a fahéjas tekercs milyen kakaóval.

Finom :-)

Kellemes krémes a töltelék. Ugyanúgy, mint a fahéjas tekercsnél, itt is tettem rá a citromhéjas cukormázból.  Határozottan jól neki. A tészta változatlan. A változtatás a tölteléken a lisztre és a fahéjra/kakaóra terjed ki, a cukrot és a vajat nem érinti.

• Az egy evőkanál fahéj helyett három evőkanál kakaót tettem.
• A lisztet visszafogtam. Csak egy evőkanállal tettem bele, mert a kakaó inkább hajlamos a „lucskosodásra”, mint a fahéj.
• Mivel a kakaó nagyon szárazzá teszi a tölteléket, néhány evőkanál tejjel tettem kenhetővé a krémet.

Aki szereti a kakaós csigát, annak mindenképp javaslom kipróbálásra. Fogyasztás előtt ezt is javaslom kicsit meglangyosítani (30 mp mikró).

Narancsos rudacska

Erről a sütiről mindig egy középkori receptes könyv jut eszembe, melyben a következő és ehhez hasonló szövegek olvashatók:

„Végy annyi lisztet, amennyi kell...”

Ennek az az oka, hogy ennél a sütinél nem lehet grammra pontosan megadni a liszt mennyiségét. Lágy, de nem ragadós „pont jól kezelhető” tésztát kell kapnunk, ami mindig függ a margarin hőmérsékletétől, a tojások méretétől. Az eredeti recept is lazán kezeli a dolgot: 300-375 grammot ír. Tapasztalatom szerint azonban mindig túllépjük a 400 grammot.

Ahogy jön a karácsony úgy kezdjük egyre sűrűbben emlegetni a „narancsos sütit”. Ez egy amolyan mindenki kedvence süti. Jön-megy az ember a lakásban, olvasgat, tévét néz, kávézik, s közben oda-odanyúl egy sütiért, majd még egyért és még egyért...

Idén különösen nagy becsben tartjuk. Hamarosan nekilátok a harmadik (ezúttal dupla) adag elkészítésének. Úgyhogy lássuk csak gyorsan mi is kell hozzá...

Tészta

Hozzávalók:

• 250 g margarin (szobahőmérsékleten)
• 150 g porcukor (átszitálva)
• 1 egész tojás (közepes)
• 1 tojássárgája 
• csipet só
• 400 g finom liszt + amennyit a tészta aktuálisan kíván ;-)
• 1 csapott teáskanál sütőpor
• 1 szép narancs reszelt héja

A margarint kikeverem, majd hozzáadom a cukrot és tovább keverem, amíg tökéletesen eloszlik benne. Hozzáadom a tojásokat és egyenletesen elkeverem. Beleteszem a narancs lereszelt héját. Én azokat a szép nagy, vastag és kemény héjú narancsokat szeretem, amelyeknek a héja alatt olyan puha vastag szivacsos rész van. Minél frissebb legyen! Az olcsó, vékony héjú lénarancsokat kerüljük, mert ezeket nem csak nehéz reszelni, de az aromája is csapnivaló.

A sütőport keverjük el a liszttel, majd 3-4 evőkanalanként adjuk a margarinos masszához. Ha már az összes lisztet felhasználtunk, de még mindig túlságosan ragad a tészta, evőkanalanként adagoljunk még hozzá.

Most jön a darálós rész. Mielőtt hozzálátunk, a sütőt melegítsük elő 180 °C-ra. Szóval darálás... Itt jön az a rész, hogy „kinek mi van, azzal csinálja”. A lényeg az, hogy olyan profilt válasszunk, amelyet könnyen tudunk kezelni, s kicsi az esély a deformálódásra. A csillag formák nem túl szerencsések :-)  A darálóval hosszabb tésztacsíkokat gyártok le, melyeket 3-4 cm-es rudacskákra vágok.

A rudakat sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem, majd a sütőbe teszem. Körülbelül 12-15 percig sütöm. Nem a süti felszíne fog árulkodni, hogy kész – ha mégis, akkor az rég rossz. Egyrészt az illatok jelezni fognak, hogy kezd pirulni az alja, másrészt 10 perc után célszerű ellenőrizni a tészta alsó felét. Az aljának kell aranybarnának lennie. Ha megsült, kivesszük a sütőből és pihentetjük. A sütőpapírt ne dobjuk még ki, mert újabb szerepet kap a csokimázba mártogatás során.

Csokimáz

• 150 g étcsokoládét és
• kb. 50 g margarint 

olvasszunk meg vízfürdő felett. Sűrű, de jól kezelhető sima csokimázat kell kapnunk. A sütőpapírt tegyük nagyobb tálcára, vagy nyújtódeszkára. A sütik egyik felét mártsuk bele a csokimázba, majd fektessük a sütőpapírra. Hagyjuk megszilárdulni. Ezt a műveletet én rendszeresen lefekvés előtt végzem el így az ébredést mindig az édes ízek tesztelése indítja. Még csendes a világ. A reggeli fényekben finom, enyhén csokis illat terjeng. Megbontom a sütimező szélét, veszek jó csokisat és megkóstolom. A többiek kis tányérra az ágy mellé kapnak egy-egy adagot.

Régebben tarka cukorral, durvára vágott pisztáciával szórtam meg a csokit, míg lágy volt, de erről leszoktam.

Apropó, tud valaki sózatlan pisztácia beszerzési forrást?

Fahéjas tekercs

Mindig is szerettem a tekeredő süteményeket. Gyerekkoromból a keksztekercs és nagymamám langyosan hívogató darázsfészke a legmeghatározóbb élmény. Tekeredik a bejgli is, aminek épp itt az ideje. Napok óta mustrálgatom a boltokat, cukrászdákat, hogy milyen a felhozatal, de nem szeretném alább adni, mint a Gara cukrászda bejglije. Az elmúlt években semmi sem verte meg a diós bejglijüket, s az újításaik is tetszettek. De erről majd később.

A porondon most azonban a fahéjas tekercs szerepel. Nem a mi leveles, vagy kelt tésztás fahéjas csigánk, hanem az amerikai konyha – egészen pontosan a Starbucks – fahéjas tekercse. Az első találkozásunk mély nyomokat hagyott bennem.

– Megmelegíthetem?
– Köszönöm nem, utazom...
– De úgy sokkal finomabb.
– No jó.

A kocsiban majszolgatva aztán rá kellett döbbennem, hogy ezt az ízt és ezt az állagot gyakrabban szeretném élvezni. Később ehhez a család is csatlakozott – különösen a lányom, aki függővé vált. Starbucks azonban nincs Debrecenben, s a 650 Ft-os ár sem teszi lehetővé a mindennapos fogyasztást.

Nosza rajta, tanuljuk meg, hogyan kell ezt csinálni.

Sokáig keresgélnem a neten, s folyamatosan szűkítettem a receptjelöltek körét. Végül az utolsó öt jelöltből kettőt próbáltam ki. Mindegyikben volt jó is, de egyik sem volt tökéletes. Nem pont ugyanazt kaptam, mint amit vártam, illetve kerestem. Végül a lányom születésnapjára elkészítettem a két recept összegyúrásából összeálló változatot, és végre sikerült reprodukálni a Starbuck-os állagot és ízt. A könnyű, de megfelelő sűrűségű tészta már nem volt ismeretlen – hasonlót használok az aranygaluskához is, bár az légiesebb. A másik meghatározó a fahéjas töltelék, amelynek sok fahéjat kell tartalmaznia, de nem válhat keserűvé, maróvá, ugyanakkor megfelelően „lucskosan” kell tartani a megfelelő állag és élvezeti érték érdekében. Ezt a hozzáadott liszt teszi lehetővé. Végül a cukormáz a tetején, amit yankee barátaink egyszerűen csak „ice”-nak hívnak. Ne tűnjön el, ne váljon átlátszóvá. Ehhez kell majd a krémsajt ;-)

De lássuk a receptet!

Tészta

• 4 nagy tojás sárgája, szoba hőmérsékletű
• 1 nagy egész tojás, szoba hőmérsékletű
• 57 gramm porcukor
• 85 gramm szoba hőmérsékletű vaj
• 170 gramm író – helyettesíthető joghurttal 
• 570 gramm liszt
• 25 gramm nyers élesztő + 1 teáskanál cukor, 2 csapott evőkanál liszt és annyi langyos víz, amennyi feltétlenül szükséges az élesztő felfuttatásához. Az eredeti recept 1 csomag instant szárított élesztőt ír (2 1/2 teáskanál).
• kevés só

Töltelék

• 160-180 gramm barna (nád) cukor
• 35-40 gramm liszt (én bő két evőkanállal adok neki)
• 1 evőkanál fajéj – ne sajnáld ;-)
• 113 gramm puha/vagy mégsem puha vaj (lásd a leírásban)
• mazsola ízlés szerint (120 ml)

Cukormáz (Icing)

• 50 g krémsajt (mascarpone)
• 2 evőkanál tej
• 200 g porcukor átszitálva
• 1 citrom reszelt héja

Elkészítés

Mielőtt hozzáfogok, összeállítom a kovászt. Egy nagy tálban a kikeverem a tojást és a tojássárgákat. Hozzáadom a cukrot, a puha vajat és az írót/joghurtot. Egyenletes simára keverem. Hozzáadom a liszt felét a kovásszal együtt és egységes masszává keverem, majd apránként hozzáadom a többi lisztet és addig dagasztom, míg a tészta elválik az edény falától. Kemény, de nem parázs tésztát kell kapnunk. Lefedem és duplájára kelesztem. Én langyos vízfürdőbe teszem a tálat, így gyorsítom a kelés folyamatát.

Míg a tészta kel, elkészítem a tölteléket. Két iskola van ezen a téren.

1. a tölteléknek morzsalékosnak kell lenni – így könnyebben el lehet rendezni a tésztán. Kemény vajas változat.
2. a töltelék kenhető legyen – ehhez kell puha a vaj.

Mindkettő esetén a kezdés azonos: a lisztet a barna cukrot és a fahéjat jól elkeverem.

1. morzsalékos: gyorsan összemorzsolom a kisebb kockákra vágott vajjal. No ez nem egy egyszerű móka. A lényeg a gyorsaság – hogy közben a kezünktől ne olvadjon fel a vaj, s ne egy kenhető változatot kapjunk mégis. Erre a használják amcsi barátaink a pastry blender nevű eszközt.
2. kenhető: hozzáadom a vajat és jól elkeverem. Ha túl tömbszerű marad, kevés tejszínnel lazítom.

Kivajazom a tepsit. Én erre egy 33 x 23 x 5 cm-es üveg tepsit használok, aminek üveg volta miatt nagyon jó a hőháztartása. A megkelt tésztát kb. 35 x 35 cm-es négyzet alakúra nyújtom. Én többnyire kicsit hosszabbra nyújtom, hogy biztosan megtöltse a tepsit. 

Elrendezem (kenem, vagy morzsolom) rajta a tölteléket és feltekerem. 2 cm széles szeleteket vágok belőle és elrendezem a tepsiben. 

190 °C-ra előmelegített sütőben középre teszem. Ha nagyon pirulna 175 °C-ra mérséklem a hőmérsékletet, esetleg egy fokkal lejjebb teszem.

Az eredeti recept 25-30 perc sütési időt ír. Ez nem igaz. Nekem nagyjából 20 perc körül elég szokott lenni. Az javaslom, hogy a 15. percben nézzünk rá, és döntsünk szükség szerint: hőfok, egy szinttel lejjebb, vagy mindkettő. Ha a tészta teteje szép barma, a vaj és a töltelék habzása abbamarad, végezzünk tűpróbát.

Ha a tészta nem ragad a fogpiszkálóra ;-) készen vagyunk.

Vegyük ki a tésztát és 10 perc pihenés után kenjük meg a „jéggel” (cukormáz).

A cukormáz összeállítása egyszerű: a krémsajtot keverjük simára, adjuk hozzá a tejet, majd a cukrot, végül a citromhéjat. Ekkor még legalább egy órát érdemes állni/hűlni/szilárdulni hagyni.

Még langyosan próbálkozzunk a kóstolással. Később érdemes fogyasztás előtt mikróban melegíteni, langyosítani, hogy az állag tökéletes legyen.

Jó étvágyat!