A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cukrászda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cukrászda. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 14., szerda

Karolina Kávéház és Koktélbár

Ha Balatonfüreden jár az ember, bizonyos kötelező köröket meg kell futnia: Tagore sétány, kikötő, strand, kiserdő, no és persze cukrászda.

Ha cukrászda, akkor pedig Bergmann. Vagy mégsem? Ezúttal egy fagyos látogatás záróakkordjaként (csak úgy repkedtek a novemberi minuszok...) készültünk elfogyasztani egy korrekt kávét és valami finomságot – természetesen a Bergmannban. Szeretjük amit csinálnak, bár a körülmény sokszor ambivalens. Micsoda különbség volt egy négyéves makrancos kislánnyal beülni a teraszra – ebbe az arisztokratikus környezetbe –, vagy a húsz éves dekoratív ifjúhölggyel. Zongorázni lehetett a különbséget.

No igen, de a Bergmann zárva. Most mi legyen? Ha az ember nagyon rákészül az élményre, nehezen engedi el a gondolatot. Kávé pedig kell és a finomságról sem mondanék le.

Hallottam én egy Karolina nevű helyről a parton – lássuk, mit kínál!

Nyaranta gyakran járunk erre, de nem hiányzik az a zsizsegés, ami itt a mólók környékén van. Most azonban a hírnév nyomába eredtünk.

A Karolina Kávéház és Koktélbár nagy. És érdekes. És nagy. Hatalmas terasz, ahol nyáron zajlik az élet.




A hely – itt a yahtclub szomszédságában – predesztinálja a koktélbárságot. Ez érthető. De ahogy beléptünk és megláttuk a sütifelhozatalt, egy más világba csöppentünk. Döbbenetes méretű rusztikus és házias sütik hívogattak. Reménytelen.


Legszívesebben mindenbe belekóstolnál, de hát ez tényleg reménytelen. A szinte kocsikerék méretű tálakban és tepsikben vonzóbbnál vonzóbb finomságok burjánoznak. Frusztráló, hogy csak egy lehet a tied – de melyik?

Letelepedtünk és bevackoltuk magunkat egy kisebb asztalhoz. A szomszédban szintén hasonló elgondolás szerint kávét és süteményt fogyasztottak. Valamint reggeliztek. No, ezt is ki kell majd próbálni. Reggeli a Karolina Speiz-ból. Hmmm...
Forrás: a Karolina Facebook oldala

A sütemény

Hosszas vívódás után meggyes pite és krémes mellett döntöttünk. A krémes amolyan alapteszt egy cukrászdában. Sok mindent elárul a helyről – most is. Nagyon korrekt, zamatos és finom krémest kaptunk. Az ízek és az állagok a helyükön voltak.

A meggyes pite is kielégítette az elvárásokat: házi recept ez is... A tésztában dió, roppan, omlik, a meggy pont annyira szotyogós, amennyire kell. Egy élmény és kiadós adag. Olvastam fanyalgókat, akik drágállják a sütiket. Nos, valóban nem olcsó, de ne feledkezzünk meg a tényről, hogy az adag sem a szokásos. Tudod...    mikor otthon a nagyi odakanyarít egy emberes adagot :-)

Egy biztos – a kóstolást folytatni kell...

A kávé

Egész Dél-Dunántúlt lenyúlta egy olasz márka a kávé terén. A legtöbb helyen ugyanazt kapjuk. Ahogy az Európa kiadó dala mondja: jó, de nem elég, nem elég jó...

A Karolinában nem ez a helyzet. Saját pörkölésű kávét kapunk. Finom, különleges, egyedi zamattal. Tetszik, de még szokatlan így első alkalommal.

A benyomás

Érdekes ez a szinte parasztiba hajló echte polgári miliő – a rusztikus sütemények, kolbászok, szalámik és sonkák, borok világa. S ahogy ezt ellenpontozza a nagyon is urbánus koktélbár.
Mindezzel együtt nagyon otthonos a hely. Kíváncsian várom a nyári találkozást – milyen lehet nyüzsiben?

Kóstolj bele te is!

Cím: Balatonfüred Zákonyi Ferenc u. 4.
Web: http://karolina.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/karolinakavehaz/

2016. november 26., szombat

Várkávézó – Szigliget

Sokat meséltek nekünk Szigliget szépségeiről, de valahogy mindig kimaradt nekünk. Aztán egy szép napsütéses – de hideg – októberi napon végre ellátogattunk. Jelentem, a beszámolók igazak – Szigliget valóban egy meseszép hely. A vár, a település, a part egyaránt.

Mint mondtam, októberben jártunk először Szigligeten, s a vár felé baktatva azon csodálkoztunk, hogy miért térnek be emberek fagyizni a kávézóba ebben a hidegben.

Aztán az ismerősök felvilágosítottak, hogy ízek miatt. OK, akkor ezt nekünk is ki kell próbálni. Az alkalom nyár elején érkezett el egy friss nyári záporokkal tarkított napon.

A fagyikról

Valójában a fagyival zártuk a látogatást, de muszáj ezzel kezdenem – végül is ezért érkeztünk.



Rövid társalgás után a fagyis lányoktól megtudtuk, hogy minőségi olasz fagyi-alapból készülnek ezek a költemények. Mind az alap, mind ami belekerül, természetes anyagokat tartalmaz. Tudjuk, hogy sok helyen a fagylalt fő alkotóeleme a „levegő” – amivel olyan lazává és habossá teszik. Nos, ezek fagylaltok nem ilyenek.

Hogy milyenek?...  Sosem gondoltam volna, hogy egyszer olyat érzek fagylaltban, mint Baracskai Angéla desszertjeiben. Ugye ahhoz szoktál, hogy belenyalsz egy fagyiba és az vagy jó, vagy nem. Ha jó, örülsz a finom íznek.

Ezek a fagylaltok azonban rafináltak. Belenyalsz és konstatálod, hogy finom. Hohó, azonban jön egy második íz, esetleg kibontakozik a harmadik. Hát ez döbbenetes. Igazi ízorgia. Természetesen a tekintélyes felhozatal jelentős része nem a megszokott ízekkel játszik, hanem elénk tárja a világ kevésbé ismert ízeit. Amit kóstoltam:

Zabajone: A zabaione, zabaglione, sabayon egy édes, desszertbor alapú borhab, ami önmagában is zseniális, de gyümölcsökkel tovább fokozható a hatás, illetve számos pohárdesszert és trifle fő alkotóeleme. (Nézd meg, hogy készíti Gennaro Contaldo) Megvolt az íz – az a finom árnyalt símogató zabaglione íz. Mindazon által ez volt legkevésbé rafinált íz.

Levendulás fehércsoki: Ezeknek a fagylatoknak az egyik fő jellemzője, hogy nem tolakodóak az ízek. Ahogy belenyalsz, van lehetőséged „felfedezni” az ízt. Finoman, szemérmesen kibomlott a fehércsoki, de szinte nem is tudatosul – hanem csak olyan kellemes édes. Majd finoman és kellemesen, jól felismerhető módon megérkezik a levendula. A levendula illatát mindenki szereti. Az írével azonban már voltak kellemetlen élményeim. Ebben a fagylaltban azonban pont csak annyira volt jelen, hogy valódi élvezetet okozzon.

Gorgonzola mézzel, pirított dióval: Bevallom a kíváncsiság hajtott, hogy egy ennyire megosztó ízből, mint a gorgonzola, mit hoznak ki. A gorgonzolát vagy szereti valaki – valami rajongásszerű módon –, vagy utálja. Köztes állapotok nem nagyon vannak. Ez a fagylalt egyenesen fenomenális. Az édes hihetetlenül jól áll a gorgonzolának, amiből pont annyi érkezett, hogy felismerhető legyen. Így inkább meghökkentő hatást vált ki, mint zavarót.  A pirított dió működött, ahogy kell, de hogy a méz is kivehető, ha figyelsz...

Pisztácia: Neked mi jut eszedbe a pisztáciáról első blikkre? Ugye, hogy a sós? Nos, így van ezzel a fagylalttal is. Elsőre jön a finom határozott, fagyi-édes pisztácia. Aztán előbújik a sós. Nem azonnal, hanem: nyalsz, élvezed az ízt, spét, majd sós. Zseniális, meghökkentő, és megörvendeztető.

Röviden: mindegy milyen az idő, ha itt jársz, fagyiznod kell.

Mi történt a fagyi előtt?

Van egy hangulata a helynek. Az öreg fák, az apró bohóságok, a kézműves feeling, a régi parasztház. Eleve olyan nyugis, kellemes a környék.
Szóval, mielőtt a fagylaltos pulthoz járultunk volna körülnéztünk egy kicsit. Kávézzunk meg és derítsük ki, hogy mit lehetne kérni a kávé mellé.

Ahogy a pult felé araszoltunk, egyszer csak egy süteményes hűtő tárult elénk – benne izgalmasabbnál izgalmasabb kézműves tortákkal. Lehetetlen eldönteni, hogy melyiket kóstold meg. Mindegyik tetszik. Legszívesebben mindet kiélveznéd, no, de ez lehetetlen, mert vár ránk a fagylalt. Hagyni kell helyet annak is.


Így lett belőle csokimousse torta és az év legjobb kávéélménye. Nehéz leírni, mit érez az ember. Ahogy a pincérlány a hátam mögül közeledve elhaladt mellettem és megéreztem a kávé illatát – sűrű, mint rajta a crema és finom, nagyon finom, hívogató. Az íze sem hazudtolta meg az illatokat. A csokimousse is illett a kávéhoz. Nem nyomta el édes – szerintem nem tartalmazott hozzáadott cukrot. Ha többet akarsz tudni a sütifelhozatalról, nézd meg a facebook oldaluk fényképeit.

Búcsúzóként az alábbi finomságból vásároltunk elvitelre, hogy legyen min majszolni a hazaúton. Ezt fogyasztottuk a Borsókúti naplemente mellé. Jegyezd meg a nevét: rugelach. Szilvalekvárral és dióval töltve. Mit mondjak még?


Szóval ha csak egy kicsit is a közelben jársz – várkávézó. No és persze utána nézz körül a várból is – legalább ennyire megéri.


2013. augusztus 18., vasárnap

Kiss-Virág Cukrászda

Debrecenben nincs cukrászda. Vámospércsen van?

Régi fájdalmam, hogy – bár sok finomságot fellelni a debreceni cukrászdákban – nem lehet kapni igazán színvonalas süteményeket és desszerteket. A cukrászdák választéka majdhogynem maradi. A technológia, amivel készülnek a sütemények szimplák és átlagosak, ne adj isten átlag alattiak.
Ez nekem sem tűnt fel addig, míg nem volt szerencsém néhány igazán színvonalas cukrászdához. Csak néhány példát említenék – az Augusztot, ahol a leggyakrabban megfordulok, a Desszert Szalont (Vác), Pataki (Érd – bár ott mintha romlott volna a színvonal...) de felsorolást nyugodtan lehetne folytatni. Szóval míg az embernek nincs igazi összehasonlítási alapja, nehéz elképzelni, hogy van jobb a helyi kedvenceknél.

Így történt ez velem is. Aztán pár éve gasztrotúrába fogtam – fedezd fel Magyarország legjobb éttermeit és cukrászdáit. Nos, az azóta szerzett tapasztalatok fényében azt kell mondanom, a debreceni cukrászoknak van mit tanulni.

Ám ez a bejegyzés a Kiss-Virágról szól. Nem is tudom hogy kezdjem. Vámospércs akárhogy nézzük, nem egy világváros, de úgy tűnik, hogy a Kiss-Virágban nyitottabbak a világ dolgaira. A „Debreceni városközpont magazin” adta meg a végső lökést, és a korábbi hírek után útra keltünk kipróbálni, mit tud a Kiss-Virág.

Tapasztalat: Van macaron :-) Azt kell, hogy mondjam, hogy nem is rossz. Több ízt választottunk, de nem kóstolunk végig mindent egyszerre. Állag: amolyan köztes. Minden Debrecenben előforduló macaront megver, de első próbára nem az az egységes harmónia, mint a fent említett cukikban megszoktam. Íz: málnás-túrós összességében jó – a málna íze szokatlanul domináns (aki szereti az erős ízeket, mindenképp örül neki); kávés: sokkal enyhébb, mint a málnás-túrósé, talán kissé visszafogottabb, mint kellene, de nem rossz. Tejkaramellás: no ezen a vonalon kellene tovább menni – ezt nagyon eltalálták. Az az érzésem, hogy a töltelék megválasztásán múlik a dolog, s a tejkaramellás esetén ez összejött.

Szedres mákos

Csábító. Mindjárt kettőt kértünk belőle, hogy ne kelljen osztozkodni. Merész párosítás a mákkal, de Patakinál találkoztam már mákpiskótával és bejött. A szeder mousse és a szederzselé tökéletes. A linzer alap tökéletes, de a mákos tésztalap nekem kissé száraz, ami megakadályozza az egyes rétegek összesimulását, pedig az ízek rendben vannak.
Talán a mák mennyiségének bátrabb emelése segítene a dolgon, de még kell valami hozzá, hogy krémesebb legyen, s ne ilyen tésztaszerű.

Epres-mentás

Ehhez nincs kép – valószínűleg új a palettán. Szép. Tetején sok-sok gyümölccsel. A sütemény testét egy citromos hab alkotja. Szerintem a citrom lehetne „távolibb”, hogy ne uralkodjon a többi gyümölcs fölött. Érdekes módon az eperre nehéz ráismerni a közepén megbúvó gyümölcsvelőben, de a menta mennyiségét nagyon eltalálták. Lehet, ha a nevében nem viselné, sokan kérdeznék, hogy mi az a pikáns ott a háttérben. Nagyon jól áll neki.

Mogyorós karamellás

No, ezzel lehetne versenyeken indulni. Nagyon el van találva. Az állagok minden rétegben tökéletesen el vannak találva. Egy pillanatra a Desszert Szalonbeli élmények sejlettek fel. Ha Vámospércsen jársz és betérsz a Kiss-Virágba, feltétlen kóstold meg.
Érdekes, hogy én ne nagyon rajongtam korábban a karamellás sütikért és rendre a legnagyobb élményeket élem át a kóstolásukkor. Mélyen él emlékeimben a Lila Körtében (sajnos azóta Sonkaarcok lett belőle, ami másért jó) fogyasztott narancsos karamellás süti Baracskay Angélától. Lenne mit mesélni arról is.

Sport szelet

Különleges élményt ne várj ettől a sütitől. Egyébként teljesen rendben van, csak egyszerűen nem ad semmi új élményt. Olyan, mint amilyennek látod – egyszerű, kellemes, nem olyan habos csoda, mint az előzőek.

Vannak sós sütemények is. Ebből egy kiadós válogatást vittünk ajándékba. A beszámolók alapján finomak, úgyhogy legközelebb nem hagyjuk ki mi sem.

Az első élmények összességében kellemesek voltak. Mivel messze nem kóstoltuk végig a palettát, biztosan ellátogatunk még többször is. Mi is ajánlások alapján jutottunk el a Kiss-Virágba és szeretném tovább ajánlani. Debreceniek, a vasárnapi ebéd után érdemes kiruccanni egy finom desszertre Vámospércsre.

Cím: 4287 Vámospércs Malom u. 7.