A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alma. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 18., vasárnap

Őszi répa-édesburgonya leves

Az életmódunkból fakadóan túl kiadóssá váltak a kétfogásos ebédek. Természetesen a levesek húzták a rövidebbet – így jellemzően őket hagytuk el. Ezért aztán rendkívül üdítőek tudnak lenni, ha mégis asztalra kerülnek.

Szó szerint szomjazza őket az ember. Így az utóbbi években tudatosan visszahoztuk a leveseket a repertoárra. Természetesen megvannak a nagy kultikus leveseink, amelyeket nagy becsben tartunk: minestrone, provanszi családi leves, palóc és gulyás. Ezek mellé szerzünk újabb és újabb recepteket.

Így került terítékre ez a nevében őszi, de bármikor elkészíthető leves. a répa és az édesburgonya édességét a curry teszi izgalmassá. A nyersen belekerülő alma pedig izgalmassá.

Ez a nyers alma megoldás egy régi SVÉT-en fogyasztott zöld alma krémleves emlékét idézi nekem. Ugyanis egy nyilvánvalóan főtt krémleves valami hihetetlen módon friss és döbbenetesen zöld almás volt. Hogy a manóba lehet ilyet csinálni?...


No, de lássunk neki...

Hozzávalók

  • 4 evőkanál vaj;
  • 2 közepes hagyma;
  • 450 g répa;
  • 680 g édesburgonya;
  • 1 evőkanál currypor;
  • 1,3-1,5 l zöldség vagy csirke alaplé (ha hígabban szereted, elmehetsz 2 literig); 
  • 1,5 teáskanál só;
  • 1 édes alma;
  • 2 evőkanál méz;
  • frissen őrölt fekete bors – ízlés szerint.

Egy nagy lábasban közepes lángon feltesszük a vajat. Ha megolvadt és felmelegedett, beletesszük az apróra vágott hagymát és lassan pároljuk, míg meg nem lágyul. Ügyeljünk arra, hogy ne kezdjen el barnulni. Hozzáadjuk a curry-t és egy percig együtt melegítjük.

Hozzáadjuk a felkockázott répát és édesburgonyát, majd felöntjük az alaplével. Sózzuk, borsozzuk és lassú tűzön főzzük maximum 25 percig.

Ha megpuhult, beletesszük a közben felaprított/lereszelt almát, a mézet és botmixerrel krémesre pürésítjük. Kóstoljuk meg és ha szükségét érezzük fűszerezzük utána (só, bors, méz).

Tálaljuk melegen. Szórjunk rá egy csipet curry-t.

Ha nem fogyna el, cirka három hónapig a fagyasztóban is eláll. Ezt nálunk sosem éri meg...

2019. március 17., vasárnap

Holland almatorta

... vagy dán, vagy elzászi, vagy norvég ... Ki hogy ismeri. Sem a magyar nyelvű, sem a külhoni oldalak nem egységesek abban, hogy mit is hívunk holland almatortának.

Lényegtelen, bárhogy is hívják.



A lényeg az, hogy rettenetesen finom.
Az alma süteményekben egyébként is csodásan működik. Legyen az a család almás pitéje, a francia almatorta, a tepsiben, lángon indított kukoricadarás almás lepény mind-mind nagyon finom. Sokáig a francia almatorta vitte a prímet nálunk.

Aztán jött a holland almatorta és mindent vitt. Savanykás almával készítve annyira friss, üdítő ízt ad, hogy az ember nem tud szabadulni tőle. Nagyon almás...

Amikor felfedeztük, sűrű egymásutánban készült az újabb és újabb repeta. Aztán volt egy kiadósabb szünet. Találtunk újabb üdvöskét is (szőlős-marcipános pite). Ám most újra repertoárra vesszük :-)

Nagyon egyszerű az elkészítése. Ugyanannyi vaj, liszt és cukor felhasználásával tojással és a szokásos ízesítőkkel készítesz egy kevert tésztát, amibe és amire minimum fél kiló almát teszel.

Nem írok receptet. Nem akarok más tollával ékeskedni. Itt találsz egyet. Vagy keress bátran változatokat.

Szóval az alma zöme megy bele a tésztába. Ettől lesz olyan átütően almás és krémes. A maradék almával pedig dekorálod a tetejét. Ha megsült, leveszed a tortaformát és azon melegében bekened jóféle házi sárgabarack lekvárral, majd vársz, hogy száradjon.

Aztán élvezed és élvezed és élvezed.


2017. december 25., hétfő

Francia almatorta

Ez a recept a régmúltba vezet, amikor még ifjúi fejjel gőzöm sem volt a gasztronómiáról – viszont nagyon akartam főzni. No igen, de miből? Volt a „Horváth Ilona” meg az „F. Nagy Angéla” és volt már „Magyar konyha”, valamint újra kiadták a Váncza szakácskönyvet.

És akkor – az „átkosban” elkezdtek olyan könyveket megjelentetni, mint az R Szepessy Ilona Francia konyhája. Meg voltak olyan porladós papírra nyomott vékonyka szakácskönyvek.

Azt tudta mindenki, hogy a francia konyha – az igen, az az igazi, de fogalmunk sem volt róla, hogy miért is övezi akkora elismerés. Mert hát a fellelt receptekből ez nem igazán jött le.

Ám itt volt nekem ez a könyvecske, benne többek között az almatorta receptjével. Be kell vallanom: anno a sütés messze nem ment olyan jól, mint a főzés. Nem igazán voltak meg az alapok hozzá, de feltétlen improvizálni szerettem volna – és hát az eredmény siralmas volt.

Ám itt volt ez az egyszerű recept – finom is volt, így hát hamar a standard sütik közé került. Az utóbbi időkben nem nagyon készítettem, de annyit emlegettük, hogy sütöttem egyet.

Az almatorta ezer arcú. Alma mindig van, de ahogy tavaszodik, sokat veszthet nedvességtartalmából, s nem lesz olyan „lucskos”, mintha nyári almából készülne. No és lehet játszani az ízekkel aszerint, hogy milyen fajtából készítjük, édesből, savanykásból, borízűből...

Én leginkább a savanyú fajtákat szeretem.


Hozzávalók

  • 250 g liszt (sima, vagy félfogós);
  • 150 g hideg vaj;
  • 1 tojássárgája;
  • 1 evőkanál porcukor;
  • csipet só;
  • hideg víz (szükség szerint);
  • sütőpor (elmaradhat);
  • sárgabarack lekvár (a torta kenéséhez);
  • annyi alma, amennyit felvesz a tortaforma (minimum 1 kg);

Elkészítés

A lisztet egy tálba teszem. A cukrot és a sót (valamint a sütőport – ha használok) elkeverem a liszttel. Beleszeletelem a vajat és gyors mozdulatokkal  egyenletesen elmorzsolom benne. A cél az, hogy a vaj minél kevésbé olvadjon fel. Beleteszem a tojássárgáját és készre gyúrom. Ha a tészta a tojássárgájától és a vajtól nem áll össze, apránként hideg vizet adok hozzá, míg össze nem áll. Ha kész, hűtőbe teszem.

Az almát meghámozom és vékony – 3-4 mm-es – cikkekre vágom. Közben a sütőt előmelegítem 175 °C fokra. A tortát egy 24, vagy 26 cm-es tortaformába fogom összeállítani.

Kiveszem a tésztát a hűtőből és lisztezett deszkán kör alakúra nyújtom. Akkora legyen, hogy a tortaforma egésze kibélelhető legyen vele. Ha formába tettem, a szélén a felesleget egy éles késsel levágom. A tészta alját villával megszurkálom, hogy elkerüljem a púposodást. Az almacikkeket körkörösen elrendezem a formában – úgy, hogy a cikkek kicsit átfedjék egymást. Ha kész van egy szint, újabb szinttel folytatom – egészen addig, míg el nem érem a forma peremét. Ekkor a tetejét alaposan megkenem a baracklekvárral. Ne sajnáld!

Beteszem az előmelegített sütőbe és megsütöm. Akkor van kész, ha a tészta átsült és az alma is megpuhult. Ha a teteje jobban pirul, mint kellene, egy szinttel lejjebb teszem a sütőben (esetleg alufóliával óvatosan letakarom).

Ha megsült, kiveszem a sütőből és hagyom kihűlni.  Melegen is fogyasztható, de én jobban szeretem, ha teljesen kihűl.

Üdítő, gyümölcsös és finom – és csak a gyümölcs adja az édes ízt. 


2015. január 4., vasárnap

Illatos birsalma krémleves


Néha megkívánjuk a gyümölcslevest. Az alma szinte egész évben kínálja magát. Ám amióta a SVÉT 4.0-án volt szerencsém az Ikon nyári almalevesét kóstolni azóta újra és újra kísért, hogy a megszokott almaleves helyett valami markánsabb ízűt tegyek az asztala.

Nyilván nem mindegy, hogy mikor, milyen almából és hogyan készül a leves. Bevallom, nem sikerült a nyomába sem érni az ikonos krémlevesnek. Most azonban egy olyan almalevest mutatok be, amely mindenkor biztonsággal elkészíthető és markáns íze ünnepivé teszi. Így jártunk ezzel mi is karácsony másodnapján.

Hozzávalók

  • 2 nagy birsalma;
  • 6 evőkanál (barna nád)cukor;
  • 1 teáskanál vaníliacukor;
  • 1 liter víz;
  • csipet só;
  • egy rúd fahéj;
  • 5-6 nagyobb szegfűszeg;
  • 1 rúd vanília, vagy egy tasak vanília eszencia;
  • 1 narancs felkarikázva;
  • 1 citrom felkarikázva;
  • 1 dl minőségi tejföl;
  • 1 dl tej;
  • 1 dl 30%-os zsírtartalmú tejszín; 
  • teáskanálnyi keményítő.

Elkészítés

Az almákat megmossuk (ha kell, „szőrtelenítjük”), majd meghámozzuk és felkockázzuk. A vizet felteszem főni, s beleteszem a fahéjat, a szegfűszeget (egy teatojásban), a cukrot és a sót. Ha a cukor feloldódott, beleteszem az almát. Amint az alma megpuhul (ez hamar bekövetkezik) leveszem a tűzről, a fűszereket eltávolítom és botmixerrel pürésítem a levest.

A tejben simára keverem a keményítőt (a keményítő akár el is maradhat, főleg ha a levest nem azonnal fogyasztjuk), hozzáadom a tejfölt és a tejszínt és a leveshez adom. Hozzáadom az eszenciát. Kicsit újramelegítem, de már nem forralom fel.

Hozzáadom a  karikára vágott citromot és narancsot, és hagyom kihűlni. Tálalás előtt a gyümölcskarikákat eltávolítom – alaposan kinyomkodva őket, hogy minél több ízt adjanak át a levesnek. Savanykás almából (például jonatán) készült almacsipsszel tálalom – nagyon jól áll neki.


Nem túl dekoratív, de nagyon finom. Az erősen domináló vanília, a birs savanykás ízével és a citrusok fel-feltűnő íze igazán varázslatossá teszi. Meg is állapítottuk, hogy ez „rendszeresítésre” kerül a családi repertoárban.

Feltétlen próbáljátok ki!

2013. október 23., szerda

Almakrémleves

Mikor mivel...

Télen, nyáron, hidegen és melegen, vagy épp csak egy kicsit fellangyosítva – az almaleves mindig üdítő. Nem egy nehéz történet, s a kezdők sem ronthatják el.

Szeretjük-szeretjük, de az almalevest újra felfedeztem mióta megkóstoltam az Ikon „hideg almalevesét grillezett almával”. Finom-finom az almaleves, de úgy tűnik van még mit felfedezni almaleves ügyben is. Nevezett leves történetesen (markánsan érezhető módon) nyári almából készült, tehát igenis lényeges, hogy miből készül. Így fogalmazódott meg bennem is, hogy érdemes variálni egy kicsit és eltérni a megszokott rutintól. Íme egy „új” változat.

Hozzávalók

  • Végy annyi almát, amennyi köll... (mint a régi jó középkori receptekben) – tisztítsd meg, s vágd apró kockára és tedd egy lábasba;
  • öntsd fel annyi vízzel, amennyi teljesen ellepi;
  • adj hozzá csipetnyi sót;
  • ízlés szerint cukrot (én nyolc apró jonatánhoz, kb. másfél liter vízhez 8 evőkanál nádcukrot adtam);
  • 4-5 szegfűszeget teszek egy teatojásba, s az alma mellé teszem;
  • 1 szép rúd fahéjat adok még hozzá, s az egészet alacsony hőmérsékleten puhára főzöm, majd botmixerrel összeturmixolom.
  • Ha kész, másfél evőkanál keményítőt (vagy egy tasak vaníliapudingot) 
  • 2 dl tejszínnel (lehet tejföl is) simára keverem és besűrítem a levest.
  • Hűlés közben gyakran megkavarom, hogy ne pillésedjen – esetleg kaphat egy mogyorónyi házi vajat, ami szintén akadályozza a pillésedést. 
  • Én szeretem, ha 2-3 citromkarika gazdagítja az ízét...

Feltét

  • Egy tekintélyes méretű birsalmát megtisztítok és fél centis kockákra aprítom; 
  • 7-8 dl vízzel 
  • és 3 evőkanál nádcukorral hosszan-hosszan főzöm.
A leves akár melegen, akár hidegen tálalom. Tányéronként 2-3 evőkanálnyi birsalmát adok hozzá. A levéből is bátran érdemes kanalazni hozzá., mert a birsnek vadítóan pikáns íze van.



Ötlet: A durvára tört pirított dió szintén jól áll neki.