Karolina Kávéház és Koktélbár

Ha Balatonfüreden jár az ember, bizonyos kötelező köröket meg kell futnia: Tagore sétány, kikötő, strand, kiserdő, no és persze cukrászda.

Ha cukrászda, akkor pedig Bergmann. Vagy mégsem? Ezúttal egy fagyos látogatás záróakkordjaként (csak úgy repkedtek a novemberi minuszok...) készültünk elfogyasztani egy korrekt kávét és valami finomságot – természetesen a Bergmannban. Szeretjük amit csinálnak, bár a körülmény sokszor ambivalens. Micsoda különbség volt egy négyéves makrancos kislánnyal beülni a teraszra – ebbe az arisztokratikus környezetbe –, vagy a húsz éves dekoratív ifjúhölggyel. Zongorázni lehetett a különbséget.

No igen, de a Bergmann zárva. Most mi legyen? Ha az ember nagyon rákészül az élményre, nehezen engedi el a gondolatot. Kávé pedig kell és a finomságról sem mondanék le.

Hallottam én egy Karolina nevű helyről a parton – lássuk, mit kínál!

Nyaranta gyakran járunk erre, de nem hiányzik az a zsizsegés, ami itt a mólók környékén van. Most azonban a hírnév nyomába eredtünk.

A Karolina Kávéház és Koktélbár nagy. És érdekes. És nagy. Hatalmas terasz, ahol nyáron zajlik az élet.

A hely – itt a yahtclub szomszédságában – predesztinálja a koktélbárságot. Ez érthető. De ahogy beléptünk és megláttuk a sütifelhozatalt, egy más világba csöppentünk. Döbbenetes méretű rusztikus és házias sütik hívogattak. Reménytelen.

Legszívesebben mindenbe belekóstolnál, de hát ez tényleg reménytelen. A szinte kocsikerék méretű tálakban és tepsikben vonzóbbnál vonzóbb finomságok burjánoznak. Frusztráló, hogy csak egy lehet a tied – de melyik?

Letelepedtünk és bevackoltuk magunkat egy kisebb asztalhoz. A szomszédban szintén hasonló elgondolás szerint kávét és süteményt fogyasztottak. Valamint reggeliztek. No, ezt is ki kell majd próbálni. Reggeli a Karolina Speiz-ból. Hmmm...

Forrás: a Karolina Facebook oldala

A sütemény

Hosszas vívódás után meggyes pite és krémes mellett döntöttünk. A krémes amolyan alapteszt egy cukrászdában. Sok mindent elárul a helyről – most is. Nagyon korrekt, zamatos és finom krémest kaptunk. Az ízek és az állagok a helyükön voltak.

A meggyes pite is kielégítette az elvárásokat: házi recept ez is... A tésztában dió, roppan, omlik, a meggy pont annyira szotyogós, amennyire kell. Egy élmény és kiadós adag. Olvastam fanyalgókat, akik drágállják a sütiket. Nos, valóban nem olcsó, de ne feledkezzünk meg a tényről, hogy az adag sem a szokásos. Tudod...    mikor otthon a nagyi odakanyarít egy emberes adagot :-)

Egy biztos – a kóstolást folytatni kell...

A kávé

Egész Dél-Dunántúlt lenyúlta egy olasz márka a kávé terén. A legtöbb helyen ugyanazt kapjuk. Ahogy az Európa kiadó dala mondja: jó, de nem elég, nem elég jó...

A Karolinában nem ez a helyzet. Saját pörkölésű kávét kapunk. Finom, különleges, egyedi zamattal. Tetszik, de még szokatlan így első alkalommal.

A benyomás

Érdekes ez a szinte parasztiba hajló echte polgári miliő – a rusztikus sütemények, kolbászok, szalámik és sonkák, borok világa. S ahogy ezt ellenpontozza a nagyon is urbánus koktélbár.
Mindezzel együtt nagyon otthonos a hely. Kíváncsian várom a nyári találkozást – milyen lehet nyüzsiben?

Kóstolj bele te is!

Cím: Balatonfüred Zákonyi Ferenc u. 4.
Web: http://karolina.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/karolinakavehaz/

Várkávézó – Szigliget

Sokat meséltek nekünk Szigliget szépségeiről, de valahogy mindig kimaradt nekünk. Aztán egy szép napsütéses – de hideg – októberi napon végre ellátogattunk. Jelentem, a beszámolók igazak – Szigliget valóban egy meseszép hely. A vár, a település, a part egyaránt.

Mint mondtam, októberben jártunk először Szigligeten, s a vár felé baktatva azon csodálkoztunk, hogy miért térnek be emberek fagyizni a kávézóba ebben a hidegben.

Aztán az ismerősök felvilágosítottak, hogy ízek miatt. OK, akkor ezt nekünk is ki kell próbálni. Az alkalom nyár elején érkezett el egy friss nyári záporokkal tarkított napon.

A fagyikról

Valójában a fagyival zártuk a látogatást, de muszáj ezzel kezdenem – végül is ezért érkeztünk.

Rövid társalgás után a fagyis lányoktól megtudtuk, hogy minőségi olasz fagyi-alapból készülnek ezek a költemények. Mind az alap, mind ami belekerül, természetes anyagokat tartalmaz. Tudjuk, hogy sok helyen a fagylalt fő alkotóeleme a „levegő” – amivel olyan lazává és habossá teszik. Nos, ezek fagylaltok nem ilyenek.

Hogy milyenek?...  Sosem gondoltam volna, hogy egyszer olyat érzek fagylaltban, mint Baracskai Angéla desszertjeiben. Ugye ahhoz szoktál, hogy belenyalsz egy fagyiba és az vagy jó, vagy nem. Ha jó, örülsz a finom íznek.

Ezek a fagylaltok azonban rafináltak. Belenyalsz és konstatálod, hogy finom. Hohó, azonban jön egy második íz, esetleg kibontakozik a harmadik. Hát ez döbbenetes. Igazi ízorgia. Természetesen a tekintélyes felhozatal jelentős része nem a megszokott ízekkel játszik, hanem elénk tárja a világ kevésbé ismert ízeit. Amit kóstoltam:

Zabajone: A zabaione, zabaglione, sabayon egy édes, desszertbor alapú borhab, ami önmagában is zseniális, de gyümölcsökkel tovább fokozható a hatás, illetve számos pohárdesszert és trifle fő alkotóeleme. (Nézd meg, hogy készíti Gennaro Contaldo) Megvolt az íz – az a finom árnyalt símogató zabaglione íz. Mindazon által ez volt legkevésbé rafinált íz.

Levendulás fehércsoki: Ezeknek a fagylatoknak az egyik fő jellemzője, hogy nem tolakodóak az ízek. Ahogy belenyalsz, van lehetőséged „felfedezni” az ízt. Finoman, szemérmesen kibomlott a fehércsoki, de szinte nem is tudatosul – hanem csak olyan kellemes édes. Majd finoman és kellemesen, jól felismerhető módon megérkezik a levendula. A levendula illatát mindenki szereti. Az írével azonban már voltak kellemetlen élményeim. Ebben a fagylaltban azonban pont csak annyira volt jelen, hogy valódi élvezetet okozzon.

Gorgonzola mézzel, pirított dióval: Bevallom a kíváncsiság hajtott, hogy egy ennyire megosztó ízből, mint a gorgonzola, mit hoznak ki. A gorgonzolát vagy szereti valaki – valami rajongásszerű módon –, vagy utálja. Köztes állapotok nem nagyon vannak. Ez a fagylalt egyenesen fenomenális. Az édes hihetetlenül jól áll a gorgonzolának, amiből pont annyi érkezett, hogy felismerhető legyen. Így inkább meghökkentő hatást vált ki, mint zavarót.  A pirított dió működött, ahogy kell, de hogy a méz is kivehető, ha figyelsz...

Pisztácia: Neked mi jut eszedbe a pisztáciáról első blikkre? Ugye, hogy a sós? Nos, így van ezzel a fagylalttal is. Elsőre jön a finom határozott, fagyi-édes pisztácia. Aztán előbújik a sós. Nem azonnal, hanem: nyalsz, élvezed az ízt, spét, majd sós. Zseniális, meghökkentő, és megörvendeztető.

Röviden: mindegy milyen az idő, ha itt jársz, fagyiznod kell.

Mi történt a fagyi előtt?

Van egy hangulata a helynek. Az öreg fák, az apró bohóságok, a kézműves feeling, a régi parasztház. Eleve olyan nyugis, kellemes a környék.

Szóval, mielőtt a fagylaltos pulthoz járultunk volna körülnéztünk egy kicsit. Kávézzunk meg és derítsük ki, hogy mit lehetne kérni a kávé mellé.

Ahogy a pult felé araszoltunk, egyszer csak egy süteményes hűtő tárult elénk – benne izgalmasabbnál izgalmasabb kézműves tortákkal. Lehetetlen eldönteni, hogy melyiket kóstold meg. Mindegyik tetszik. Legszívesebben mindet kiélveznéd, no, de ez lehetetlen, mert vár ránk a fagylalt. Hagyni kell helyet annak is.

Így lett belőle csokimousse torta és az év legjobb kávéélménye. Nehéz leírni, mit érez az ember. Ahogy a pincérlány a hátam mögül közeledve elhaladt mellettem és megéreztem a kávé illatát – sűrű, mint rajta a crema és finom, nagyon finom, hívogató. Az íze sem hazudtolta meg az illatokat. A csokimousse is illett a kávéhoz. Nem nyomta el édes – szerintem nem tartalmazott hozzáadott cukrot. Ha többet akarsz tudni a sütifelhozatalról, nézd meg a facebook oldaluk fényképeit.

Búcsúzóként az alábbi finomságból vásároltunk elvitelre, hogy legyen min majszolni a hazaúton. Ezt fogyasztottuk a Borsókúti naplemente mellé. Jegyezd meg a nevét: rugelach. Szilvalekvárral és dióval töltve. Mit mondjak még?

Szóval ha csak egy kicsit is a közelben jársz – várkávézó. No és persze utána nézz körül a várból is – legalább ennyire megéri.

Tiszavirág

Májusban akadt meg a szemem a Tiszavirág facebook oldalán. A látvány nagyon megtetszett, s így van ez a mai napig. Szegeden viszont régen nem jártam már. A sors úgy hozta, hogy az év végén többször is dolgom van Szegeden, így bőven kínálkozik alkalom kiélvezni a konyha remekeit.

A múlt héten elérkezett az első alkalom, s feleségemmel úgy döntöttünk, hogy nem csak az ételeket, de a szállást is „megkóstoljuk”. Aki a szokásos szállodai miliőt várja, nem biztos, hogy jól választott, de aki nyitott, annak nagy eséllyel bejön a tényleg szokatlanabb berendezés. Viszont mindezzel együtt rendkívül otthonos az egész épület.  Mi legalábbis nagy elégedettséggel élveztük az épület minden porcikáját.

Vacsora

Előre is elnézést kell kérnem a hiányos dokumentálásért és az ételek pontatlan megnevezése miatt. Egy dolgos nap megkoronázására ültünk be az étterembe, s bevallom halogattam a „dokumentálást” – mondván „majd a netről levadásszuk”...
Nos, ez nem sikerült, mivel a menü rendkívül gyorsan változik, s mire felocsúdtam, már rég átalakult a kínálat. Ám ezt felfoghatjuk előnyként is, hiszen az egymást követő heteken mindig mást és mást kóstolhatok. Az aktuális étlap azonban nem keltette fel túlzottan az érdeklődésemet. Ez nem az ételeket minősíti, csupán úgy jött ki a lépés, hogy amiket hetek-hónapok óta csigázta az érdeklődésemet a facebook oldalon, az most hiányzott a menüből. No de lássuk, mit élvezhettünk.

Mint mondtam, egy átdolgozott nap után tértünk megpihenni, s egyszerűen az ínyenc velouté-k csábítása eltörpült a sertésragu leves eperlevéllel családiasan meleg hívogatása mellett, így mindketten ezt vállaltuk be. A leves a legfinomabb menzás húsleveseket idézte számomra. Ez messze nem a leminősítés. Rég esett ilyen jól leves estefelé. Akkor és ott a legjobb választás volt számunkra – nem is gondolkoztunk rajta semmit.

A leves érkezéséig a szokásos vendégváró falatokat kaptuk. Finomak voltak, jól estek, de egy hét távolából a velük érkező kenyerek maradtak meg leginkább. Nem véletlenül kezdődik így a menü: „Ha még jól esne egy kosár kenyér...”

A leves érkezéséig az idei (2013-as) Vida Rosé-val alapoztuk meg a jó hangulatot. 2011-ben esett meg velünk hasonló, hogy blindre rendeltünk egy addig számunkra ismeretlen rosé-t – történetesen a Vylian Kakast, s már a palack kibontása után a levegőben szétterjedő, sokat ígérő illatfelhő elvarázsolt minket. A Vida Rosé megillatolása után összenézve megállapítottuk, hogy ez talán a kakasnál is többet ígér.
Nos, be is váltotta.

Főételnek a vaddisznó pörkölt, macesz gombóc, csipkebogyó hab párosítást választottam. Akárcsak a leves, ez is jól esett. Kellemes és ízletes volt, s az állaga is el lett találva, de az a fajta heuréka élmény, amiért az ilyen helyeket látogatom még a csipkehab ellenére is elmaradt.

Kis feleségem egy tésztát választott kecskesajttal, meg valami „elfelejtettem milyen” csipsszel. No ezt megkóstolva bő kárpótlást kaptam. Megjegyzem – a jó kecskesajtért oda vagyok meg vissza. Ez zseniális fogás volt. Közben jófajta Apátsági Pinot Noir-ral locsolgattam a vadmalacot. S jól is laktunk...

Ennek ellenére bevállaltam még egy csokoládés birs költeményt. A birs zseniális volt. Imádom ezeket a savankás habokat. Őszintén szólva nekem ennyi csokoládéhab nem is kell mellé.

Verőfényes, de csípős napra ébredtünk. Az előtér otthonos fényei felidézték az előző nap eseményeit. Séta a városban a frissen nyitott adventi vásárban, majd levezetésként hosszasan szemléltük s látványkonyhán folyó sürgölődést.

A kávézó

A reggeli: croissant, frissen facsart narancslé, kávé. Én még felturbóztam egy kis vajjal és a ház baracklekvárával. Az esti „kenyérélmény” folytatódik. A rusztikus bagettek, cípócskák és egyéb péksütemények látványa a mediterrán tájakat idézik. A croissant egyszerűen fergeteges. Én még nem ettem ehhez foghatót – semmiképp se hagyjátok ki!

Hosszú a nap. Egy kis szendvics még belefér...

Jó érzéssel búcsúztunk a Tiszavirágtól, tudva, hogy hamarosan újra találkozunk.

Adatok

Cím: 6722 Szeged Hajnóczy u. 1/B

Asztalfoglalás: +36-62-554-888 

Honlap: http://tiszaviragszeged.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/szegedtiszavirag

Folytatás következik.