A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amerikai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amerikai. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 16., hétfő

Lemon Bar

Vagy nevezzük citromos szeletnek.

Íme a citromos sorozat következő darabja a citromos (citromkrémes) szelet.


A süti a tengerentúlról származik, s az amerikai hagyományokat követve kész kalóriabomba. Nagyon finom, de nagyon csínján kell bánni vele, mert ez maga a bűnözés, sok-sok cukor és vaj.

No és citrom.

Lássuk, miből készül...

Tészta

  • 250 g finomliszt;
  • 250 g vaj
  • 100 g cukor
  • csipet só 

Krém

  • 4 L-es vagy XL-es (extra nagy) szoba hőmérsékletű tojás;
  • további 2 tojássárgája;
  • 300 g - !700 g cukor;
  • 50 g - 140 g finomliszt;
  • 1 citrom reszelt héja;
  • 250 ml citromlé,
  • 1 teáskanál sütőpor (opcionális)

Süssük meg a tésztát!

Melegítsd elő a sütőt 175 fokra. Cukor: én többnyire porcukorral dolgozom, de bizony az amcsik kristálycukrot (vagy nádcukrot) használnak. Nyugodtan próbáld ki mindkettőt. A tészta kicsit másképp működik kristálycukorral.
A tészta készítésében két iskola verseng:
  • a jéghideg vajas és
  • a lágy vajas.
Jómagam mindkét iskolát gyakorlom – mikor melyikhez van kedvem. A jéghideg vajas változat esetében a hideg vajtömböt gyorsan lereszeljük és a többi  hozzávalóval egy nagy tálban lazán összeforgatjuk, hogy a vajat mindenütt bevonja a lisztes egyveleg – morzsalékot készítünk belőle.
Ezt szórjuk a kb. 20 X 30 cm-es tepsibe, amit vagy kibélelsz sütőpapírral, vagy nem.


Most a lágy változatot készítettem.
A lágy változat esetében szoba hőmérsékletű vajat használunk, amit gondosan elmorzsolunk az előzőleg egyenletesen elkevert cukorral, liszttel, sóval, majd összegyúrjuk egy cuki cipóvá. Nem szoktam nyújtani, mert elég lágy – macerás lenne felvenni a nyújtódeszkáról, ezért belenyomkodom a tepsibe úgy, hogy egy kicsi pereme legyen.



Betolom az előmelegített sütőbe és 20-25 perc alatt aranybarnára sütöm.

Készítsük el a krémet!

Míg a tészta sül, készítsük el a krémet! A hozzávalók felsorolása látszólag hagy némi bizonytalanságot maga után. Magam is tanakodtam rajta, hogy egy fix receptet mutassak be, vagy érzékeltessem azt a skálát, amely jellemzi ezt a süteményt. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Lássuk, milyen előnyökkel és hátrányokkal számolhatunk az összetevők megválasztásakor.

  • cukor – megint lehet variálni, hogy milyen legyen?: por, vagy kristály, s nem utolsó sorban mennyi? A 300 gramm is brutál édes – képzeld milyen lehet, ha tényleg beletolod a 700 gramm (3 csupor) kristálycukrot... Jómagam a kevesebb cukorra szavazok – mégiscsak a citromért süti az ember ezt a sütit.
  • liszt – a liszt hatása nem annyira az ízben jelenik meg, hanem az állagban. Kevesebb liszttel könnyebb lesz a krém, de nehezebb eltalálni a sütési időt, állandó kontrollt kíván a sütés. A több liszt esetében keményebb, sűrűbb lesz a krém. A könnyedebb állagért cserébe viszont megkapjuk a garantált sütési időt. 30 perc alatt teljesen megszilárdul a krém.
  • sütőpor – a sütőpor használata a kevés lisztes iskola sajátja. az eredmény egy igazán könnyed, habos krém – amit viszont macerásabb szeletelni, mert ragad. Érdemes hűtőbe tenni, s csak utána szeletelni (esetleg meleg vízbe mártott késsel).
Lássuk, hogyan készül.

A tojásokat és a tojássárgákat a cukorral habosra keverem. Hozzáadom a citromlevet és a citromhéjat, végül jöhet a liszt, illetve ha sütőporos változatot készítek, akkor a sütőport előzőleg egyenletesen elkeverem a lisztben. Szép simára, csomómentesre keverem. Kiveszem a sütőből a tésztát és ráöntöm a krémet. Óvatosan, hogy ne nagyon billegjen a tepsi, visszateszem a sütőbe. A hőmérsékletet 150 fokra mérsékelem és 30 perc alatt szilárdulásig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy megszilárdult-e, s ha nem, akkor sütöm tovább.

A sütőből kivéve hagyom kihűlni. Hidegen tálalom porcukorral megszórva. Hűtőben néhány napig eláll.

Ötlet: próbáltam már naranccsal és ribizlivel is. A ribizli telitalálat, de a narancsot érdemes citrommal együtt készíteni, mert messze nem olyan savanykás, s a cukor uralkodni fog.

2012. december 9., vasárnap

Fahéjas tekercs

Mindig is szerettem a tekeredő süteményeket. Gyerekkoromból a keksztekercs és nagymamám langyosan hívogató darázsfészke a legmeghatározóbb élmény. Tekeredik a bejgli is, aminek épp itt az ideje. Napok óta mustrálgatom a boltokat, cukrászdákat, hogy milyen a felhozatal, de nem szeretném alább adni, mint a Gara cukrászda bejglije. Az elmúlt években semmi sem verte meg a diós bejglijüket, s az újításaik is tetszettek. De erről majd később.

A porondon most azonban a fahéjas tekercs szerepel. Nem a mi leveles, vagy kelt tésztás fahéjas csigánk, hanem az amerikai konyha – egészen pontosan a Starbucks – fahéjas tekercse. Az első találkozásunk mély nyomokat hagyott bennem.

– Megmelegíthetem?
– Köszönöm nem, utazom...
– De úgy sokkal finomabb.
– No jó.

A kocsiban majszolgatva aztán rá kellett döbbennem, hogy ezt az ízt és ezt az állagot gyakrabban szeretném élvezni. Később ehhez a család is csatlakozott – különösen a lányom, aki függővé vált. Starbucks azonban nincs Debrecenben, s a 650 Ft-os ár sem teszi lehetővé a mindennapos fogyasztást.

Nosza rajta, tanuljuk meg, hogyan kell ezt csinálni.

Sokáig keresgélnem a neten, s folyamatosan szűkítettem a receptjelöltek körét. Végül az utolsó öt jelöltből kettőt próbáltam ki. Mindegyikben volt jó is, de egyik sem volt tökéletes. Nem pont ugyanazt kaptam, mint amit vártam, illetve kerestem. Végül a lányom születésnapjára elkészítettem a két recept összegyúrásából összeálló változatot, és végre sikerült reprodukálni a Starbuck-os állagot és ízt. A könnyű, de megfelelő sűrűségű tészta már nem volt ismeretlen – hasonlót használok az aranygaluskához is, bár az légiesebb. A másik meghatározó a fahéjas töltelék, amelynek sok fahéjat kell tartalmaznia, de nem válhat keserűvé, maróvá, ugyanakkor megfelelően „lucskosan” kell tartani a megfelelő állag és élvezeti érték érdekében. Ezt a hozzáadott liszt teszi lehetővé. Végül a cukormáz a tetején, amit yankee barátaink egyszerűen csak „ice”-nak hívnak. Ne tűnjön el, ne váljon átlátszóvá. Ehhez kell majd a krémsajt ;-)


De lássuk a receptet!

Tészta

  • 4 nagy tojás sárgája, szoba hőmérsékletű
  • 1 nagy egész tojás, szoba hőmérsékletű
  • 57 gramm porcukor
  • 85 gramm szoba hőmérsékletű vaj
  • 170 gramm író – helyettesíthető joghurttal 
  • 570 gramm liszt
  • 25 gramm nyers élesztő + 1 teáskanál cukor, 2 csapott evőkanál liszt és annyi langyos víz, amennyi feltétlenül szükséges az élesztő felfuttatásához. Az eredeti recept 1 csomag instant szárított élesztőt ír (2 1/2 teáskanál).
  • kevés só

Töltelék

  • 160-180 gramm barna (nád) cukor
  • 35-40 gramm liszt (én bő két evőkanállal adok neki)
  • 1 evőkanál fajéj – ne sajnáld ;-)
  • 113 gramm puha/vagy mégsem puha vaj (lásd a leírásban)
  • mazsola ízlés szerint (120 ml)

Cukormáz (Icing)

  • 50 g krémsajt (mascarpone)
  • 2 evőkanál tej
  • 200 g porcukor átszitálva
  • 1 citrom reszelt héja

Elkészítés

Mielőtt hozzáfogok, összeállítom a kovászt. Egy nagy tálban a kikeverem a tojást és a tojássárgákat. Hozzáadom a cukrot, a puha vajat és az írót/joghurtot. Egyenletes simára keverem. Hozzáadom a liszt felét a kovásszal együtt és egységes masszává keverem, majd apránként hozzáadom a többi lisztet és addig dagasztom, míg a tészta elválik az edény falától. Kemény, de nem parázs tésztát kell kapnunk. Lefedem és duplájára kelesztem. Én langyos vízfürdőbe teszem a tálat, így gyorsítom a kelés folyamatát.

Míg a tészta kel, elkészítem a tölteléket. Két iskola van ezen a téren.
  1. a tölteléknek morzsalékosnak kell lenni – így könnyebben el lehet rendezni a tésztán. Kemény vajas változat.
  2. a töltelék kenhető legyen – ehhez kell puha a vaj.
Mindkettő esetén a kezdés azonos: a lisztet a barna cukrot és a fahéjat jól elkeverem.
  1. morzsalékos: gyorsan összemorzsolom a kisebb kockákra vágott vajjal. No ez nem egy egyszerű móka. A lényeg a gyorsaság – hogy közben a kezünktől ne olvadjon fel a vaj, s ne egy kenhető változatot kapjunk mégis. Erre a használják amcsi barátaink a pastry blender nevű eszközt.
  2. kenhető: hozzáadom a vajat és jól elkeverem. Ha túl tömbszerű marad, kevés tejszínnel lazítom.
Kivajazom a tepsit. Én erre egy 33 x 23 x 5 cm-es üveg tepsit használok, aminek üveg volta miatt nagyon jó a hőháztartása. A megkelt tésztát kb. 35 x 35 cm-es négyzet alakúra nyújtom. Én többnyire kicsit hosszabbra nyújtom, hogy biztosan megtöltse a tepsit. 
Elrendezem (kenem, vagy morzsolom) rajta a tölteléket és feltekerem. 2 cm széles szeleteket vágok belőle és elrendezem a tepsiben. 

190 °C-ra előmelegített sütőben középre teszem. Ha nagyon pirulna 175 °C-ra mérséklem a hőmérsékletet, esetleg egy fokkal lejjebb teszem.
Az eredeti recept 25-30 perc sütési időt ír. Ez nem igaz. Nekem nagyjából 20 perc körül elég szokott lenni. Az javaslom, hogy a 15. percben nézzünk rá, és döntsünk szükség szerint: hőfok, egy szinttel lejjebb, vagy mindkettő. Ha a tészta teteje szép barma, a vaj és a töltelék habzása abbamarad, végezzünk tűpróbát.
Ha a tészta nem ragad a fogpiszkálóra ;-) készen vagyunk.

Vegyük ki a tésztát és 10 perc pihenés után kenjük meg a „jéggel” (cukormáz).
A cukormáz összeállítása egyszerű: a krémsajtot keverjük simára, adjuk hozzá a tejet, majd a cukrot, végül a citromhéjat. Ekkor még legalább egy órát érdemes állni/hűlni/szilárdulni hagyni.
Még langyosan próbálkozzunk a kóstolással. Később érdemes fogyasztás előtt mikróban melegíteni, langyosítani, hogy az állag tökéletes legyen.

Jó étvágyat!