Puha és omlós – kicsiny titkok

A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam.*

A madeleine-ről még szólni fogunk később, de most kissé más jellegű – mégis hasonlóan érzéki élményt idézünk. Mi csak „Zepter-es hús”-ként emlegetjük a családban, és hasonlóan varázslatos emlékek fűződnek hozzá.

Több dolog konstellációja az, ahogy ez a szelet tarja olyanná legyen, mint az emlékeinkben felsejlő ideál.

A hús

A jó alapanyag meghatározó. Legyen természetes, s ne egy művi környezetben tempósan felnevelt állat húsa. A jót a sokért ne add fel!
Legyen pihent és nyugodt.

A fűszerezés

Megsütheted fűszerek és só nélkül, hiszen a jó hús önmagában is zamatos. Ezt érdemes megtapasztalni. Ha fűszerezed, hagyj elég időt a só és a fűszerek felszívódására (órákat), vagy pihentesd sóoldatban.

Az edény

A kulcs a hőmérséklet és a hővezető tulajdonság. Felejtsd el az alumínium serpenyőt! Lehessen jól felhevíteni. Anyaga és belső borítása jó tapadást biztosítson.

A hő

Hevítsd nagyon magas hőfokra. Teszteld vízcseppel: akkor jó, ha a belesuhintott vízcsepp nem beleserceg, hanem apró golyókként szétszalad a felületen.

És ekkor jöhet a hús. Nyomd jól az edény aljára. Nem kell zsiradék – ami a húsban van, pont elég. Olyan hőmérséklet kell, mint a kínai dobva-rázva technikánál, de itt nem rázzuk, nem dobáljuk – nem is apró falatkákról van szó, hanem egy szép szelet húsról.  A cél az, hogy pillanatok alatt behegedjenek a hús felületének a pólusai. Hogy így bennmaradjon mindaz, aminek benn kel maradnia: íz, zamat, nedvesség. Ha levet ereszt, elvesztetted a játszmát.

Óvatosan ellenőrizd hogy megsült-e. Ha magától elvált, akkor jó. Így süsd meg mindkét oldalát. Csak pár perc.

Az eredmény

Nem megy össze, mint az ezerszer mosott pulóver. Rugalmas, szaftos, döbbenetesen puha. Az íz egy dolog – ez az állag viszont a mennyekbe emel.
Ha egy hús kihűl, úgy tudjuk, hogy megvonul, megkeményedik. De ez nem. Ez ugyanolyan puha marad, mint frissen.

Ugye tetszik?

*Marcel Proust: Az eltűnt idők nyomban

Püspökfalat bisztró

A friss, mediterrán élményebédek és élményvacsorák specialistája!
A Püspökfalat Bisztró.

A dolognak van némi előzménye. Az épülettel mindig „bepróbálkozunk”, ha Vácon járunk. Nos, alapvetően nem fűződik hozzá maradéktalanul pozitív élmény. Sőt...
A „válság” Vácot sem kerülte el. Korábban az útikalauzok által a város kedvencének aposztrofált étterem már a múlté – zárva. S ennek esett áldozatául a Püspökfalat elődje is (no meg valószínűleg a működési anomáliáknak – kiszolgálás, konyhavitel, sok-sok hiányosság, rossz gazda...)
No de emberek, itt valami olyan született, ami nagyon tetszik.

A hely az Olimpiát idézi nekem. Nincs állandó étlap, hanem  „napi ínycsiklandó ajánlatunk” van. Amit kapunk az friss és nem utolsó sorban finom. Az ételek különlegesek – a latinos világ által ihletettek. A tálalás igényes.
A séf – Bár István – munkáját dicsérik az egyedi fogások. Magukat csak úgy aposztrofálják, hogy „majdnem fine-dining”, de nekem már ez is megnyugtató volt.

Mielőtt visszaindultam Pestre, gyorsan meg akartam ebédelni, s mivel a közelben voltam, ismét a főtéren néztem körül, hátha találok valami „normális” helyet. Az épülethez közeledve – a régi rossz emlékeket idézve sandítottam. Gyanúval vegyes érdeklődéssel konstatáltam, hogy a hely nem a régi. Úgy döntöttem, kipróbálom.
Jó döntés volt. Az első pillanattól markánsan más benyomások értek – rögtön szimpatikussá vált a Püspökfalat. Az ebédidő már elmúlt, s egyedül ültem az étteremben. Egy egyszerű ebédre vágytam, amit gyorsan meg is kaptam. Míg meg nem kapod az első fogást, nehéz megítélni, hogy mit fog nyújtani a hely. A szervírozás azonban azonnal jelezte a szándékot, hogy milyen irányba orientálódnak az étterem vezetői.
Március végén jártam ott, így némileg a homályba vész, hogy mit is ettem, de ez most nem is lényeges. Sokkal inkább az, hogy milyen volt. Brokkoli krémlevest rendeltem, s valami betét is volt benne, amit sajnos elfelejtettem, de nagyon elégedett voltam.

A főfogás lazac, grillzöldségek és emlékeim szerint egy mandulás öntet volt. Igen üdítőnek találtam.

Sajnáltam, hogy borokat nem próbálhattam hozzájuk – vezetnem kellett, de az üres percekben legeltettem a szemem az üzlethelységben fellelhető boros palackokon. Igényes válogatás.

Drukkolok a Püspökfalatnak, s remélem, hogy legközelebb is ott ehetek.

Adatok

Cím: 2600 Vác Március 15. tér 21.
Asztalfoglalás:

• Telefon: +36 (27) 302 480
• Web: http://puspokfalat.hu/asztalfoglalas.php

Honlap: http://puspokfalat.hu/index.php
Facebook: https://www.facebook.com/Puspokfalat

Ikon

Mikor megnyílt, a No1 bisztróból mustráltam, vajon mi kerekedik ebből? Azóta abban a teremben már a debreceni DiVino lakik. Sokáig csak különböző street food rendezvényeken kóstoltam a főztjüket. Majd jött a SVÉT 4.0 Noszvaj Nomád Hotel. A debreceni páros kihagyhatatlan – de ez már a természetes kategória – ám az a nyári almaleves mély nyomokat hagyott bennem. Többször próbálkoztam a rekonstruálásával. Nem mondom, hogy rossz volt, amit készítettem, de csalódottsággal töltött el, hogy nem tudtam elérni „azokat” az ízeket.

Ám eljött a nagy pillanat. Szülinapi ajándékként egy Ikon kupont kaptam, agy nagy örömömre végre asztalt foglaltunk az Ikonba.
Gondolom más is hasonlóan van vele, hogy van egy étterem, amely mindenkor megalapozza azt a szintet, amelyhez a többieket hasonlítja. Nálam ez sokáig a Kistücsök volt. Több dolog határozza meg, hogy egy-egy helyről milyen benyomásunk alakul ki. Az ételek, a kiszolgálás, a környezet, az illatok, az információk összhangja.
Ez a születésnapi ebéd új mércét teremtett számomra, amely azóta is gyakran eszembe jut.

A miliő

Exkluzív. A belső terek kialakítása számomra rendkívül megnyerő. Alapvetően a funkcionalitás a meghatározó a tagolásban és a bútorok kiválasztásában. Azonnal megragadott az asztal. Nem tudom más hogy van vele, nekem azonnal feltűnő volt – s ez később be is igazolódott – hogy kényelmesen elférünk rajta. Eddig szinte mindenütt apró rendezgetésbe kellett fogni, ha valami érkezett az asztalra. Hát itt nem, s ez – bár apróság – rendkívül jól esett.

Az ebéd

Nem tudom mennyire általános az Ikonban, de a rendelés során igen könnyű volt összhangot találni a pincérrel mind az ételek, s különösen az italok kiválasztása során. Ez utóbbiért külön hálámat szeretném kifejezni, mert bizony-bizony ez sok helyütt gyenge lábakon áll. Mivel az italsor összeállítása első lépésben nem alakulhatott minden ponton a szándékom szerint, hagyatkoztam a pincér ajánlásaira. Jó döntés volt, de erről később részletesen.

A szokásos falatkák, kóstolók után következett az előétel. Fésűkagylót választottam karfiolpürével és debreceni párossal. Több véleménnyel is találkoztam már korábban erről a fogásról, s mindenképp ki szerettem volna próbálni. Nos, bejött nekem is. Jó alapozása volt az ebédnek. Finom, halvány ízek, melyeket a debreceni páros mintegy fűszerként járt át.

A főételnek a gímszarvasgerinc, csicsókapüré, erdei gombás pecsenyelé összeállítást választottam. Az ember ha ilyen sokáig kíséri figyelemmel egy étterem pályafutását, s a ténykedését kísérő véleményeket – még ha jobbára csak online –, akkor is kialakul egy képe, elvárása az adott helyről, ételekről. Ez a fogás ennek az elváráshalmaznak a megtestesülése volt. Az a rafináltság és összhang, amit képviselt, döbbenetes és megnyugtató volt egyszerre. Ahogy meg-megjelent egy új íz, majd elenyészett... Nehéz erről beszélni úgy, hogy az ember tudja, hogy lesz folytatás az Ikonban és másutt is. Pillanatnyilag azonban számomra ez volt a csúcsélmény.

Desszertnek a Csoki, narancs, maracuja kompozíciót választottuk mindannyian. Endre, tényleg játék a textúrákkal és a színekkel... Játékos. Ahogy a különböző apró komponenseket felváltva párosította az ember: most ezt a kettőt... hmmm. Lassan, minden ízt kiélvezve fogyasztottuk el.

Borok

Mint korábban szó volt róla, az italok kiválasztása során kiderült, hogy vannak a decizéshez „nem megbontható palackok” így egy választásomról le kellett mondanom. Így aztán közösen alakítottuk ki az italok sorrendjét.
Indításként jó ideje roséval kezdjük a közös ebédeket. Mivel új kedvencünk a Vida szekszárdi rosé nem volt elérhető, a kínálatban található rosék jellemzőinek ismertetése alapján Günczer Tamás féle 2011-es könnyed italát választottuk. A lányom egy könnyű, nőies bort fogyasztott nagy megelégedéssel – a Laposa Illatos Friss 2011-et. A főételhez a számomra eddig ismeretlen Jánoshegyi Merlot (Légli Géza) fogadtuk el. Nagyon bejött. Egy domináns, harmonikus, gazdag ízvilágú bor, mely azonban az általam eddig ismert egyik borforrásban sem lelhető fel. Szomorú, de nem adom fel.
Végül a desszertet egy ide illő desszertborral likőrrel – vagy inkább cognac-kal koronáztuk meg: Chateau de beaulon 10yrs old red. A lányoknak ez már egy kicsit sok volt, de én nagyon élveztem.

Megszületett számomra az új mérce. A korábbi kóstolók alapján sejtettem én ezt, de megnyugtató, hogy így is lett. Ráadásul büszkén lehetek lokálpatrióta is :-)

Adatok

Cím: 4025 Debrecen, Piac utca 23.
Asztalfoglalás:

• Telefon: +36 (30) 555 7766
• E-mail: foglalas@ikonrestaurant.hu

Honlap: http://www.ikonrestaurant.hu/kezdolap/
Facebook: https://www.facebook.com/ikonrestaurant

Rozmaringos nyúl

Gyorsan valamit, ami nem csirke...

Tart már egy ideje, a csirke kerülgetése nálunk. Nem mintha nem szeretném, de a lányom rendszeresen nemtetszését nyilvánítja, ha közlöm, hogy mi készül csirkéből. No, ez is egyfajta kihívás, hogy ne fulladjanak az étkezések „disznólkodásba”. Bevallom, én is szívesen variálnám a húsételeket, de ez mindenképp áldozathozatalt kíván a családi költségvetéstől.
Nem baj. A nyúl nem olcsóság (legalábbis a csirkéhez képest), de manapság nagy választék lelhető fel az Auchan-ban (!ez itt a reklám helye!). Találunk a kínálatban megfizethetőt is. Most például nyúl eleje került az asztalra.
Rozmaringos nyúl: Egyszerű, de nagyszerű – semmi kunszt...

Hozzávalók

• 1 kisebb nyúl, vagy legalább 1 kg nyúlaprólék;
• 3-4 szelet kolozsvári szalonna (mangalica előnyben);
• 4-5 ág rosznaring;
• 4-5 gerezd fokhagyma;
• 1 közepes vöröshagyma;
• 1 dl alaplé;
• só, bors;

Elkészítés

A sütőt előmelegítem 220 °C-ra. A nyúldarabokat megmosom, leszárítgatom, majd sózom, borsozom és egy tűzálló tálban (33 × 23 cm) elrendezem. A vöröshagymát nyolc cikkelyre vágom hosszában és a hús közé teszem. A fokhagyma gerezdeket félbe vágom, s egyenletesen elrendezem a hús közt. Ráhelyezem a rozmaringágakat a nyúlra, óvatosan aláöntöm a hús alaplevet, a tetejére helyezem a vékony szalonnaszeleteket, s alufóliával betakarom. 

Az előmelegített sütőbe helyezem, s egy óráig sütöm majd leveszem a fóliát és megpirítom a nyuszit. Sült burgonyát készítek hozzá. 

El tudnám viselni sűrűbben is :-)

Szilva krémleves

Mi legyen a vasárnapi leves? Rövid társalgás. Sok nem tetszik. Majd bólintás a szilvalevesre. De ne a szokásos módin készítsük el.

Nos, az almakrémleves bejött a családnak, készítsünk most is krémlevest. Gyümölcslevest készíteni nem kihívás, mégis jó lenne csavarni egyet a történeten. Akárcsak az alma esetében – meghatározó, hogy milyen szilvából készül. Az egyes szilvafajták ízben, édességben jelentős különbséget mutatnak. Az elmúlt hetekben gyakran készülő szilvás morzsasütiben használt nagy szemű szilva szinte egyáltalán nem kívánta a cukrot. Most friss olasz ringlószilvából készült a leves. Ez egészen savanykás ízével ébresztett fel minket.

Hozzávalók

• 1 kg szilva;
• 1 rúd fahéj, vagy 1 teáskanál őrölt fahéj, vagy 2 teáskanál fahéj, attól függően, hogy mennyire akarjuk megbolondítani. (Én most a visszafogottabb verzióra szavaztam.)
• 5-6 szem szegfűszeg teatojásban;
• 100-120 g nádcukor;
• 1 evőkanál vaníliacukor;
• 1 csipet só;
• 1,5 dl tejszín;
• 2 evőkanál vaníliás pudingpor (ha nincs, akkor keményítő is jó); 
• 1 citromkarika zamatos héjú citromból (vásárláskor körömmel sértsük fel kissé a héját és illatoljunk bele);

Összeállítás

Mossuk meg a szilvát és a citromot. A szilvát magozzuk ki és a citromkarikával együtt tegyük egy lábasba. Öntsük fel annyi vízzel, amennyi épp ellepi. Jöhet a fahéj és a szegfűszeg, de a többi fűszerrel várjunk. Ha őrölt fűszereket használunk, sokkal erőteljesebb lesz az íze – egészen sütis. 

Tegyük oda főni. Ha felforrt, tegyük bele a cukrokat és a sót. Főzzük puhára.

Ha megpuhultak a gyümölcsök, húzzuk le a „tűzről” és szedjük ki a fahéjat és a szegfűszeget. Botmixerrel pépesítsük finomra a szilvát. A citromkarika maradjon – kellemes frissességet kölcsönöz a levesnek. A pudingport vagy a keményítőt keverjük simára a tejszínnel, s adjuk a leveshez. Óvatosan melegítsük össze a levest, míg besűrűsödik.

Hidegen, melegen egyaránt finom – ki hogy szereti.

Ötletek a tálaláshoz

• Fejenként két-három szem aszalt szilvát – abból a „nem száraz” kellemesen lágy és édes féléből – vágjunk kisebb falatkákra és szórjuk a levesbe.
• 4 dl tejszínben ízlés szerint néhány kávéskanál porcukrot és fél vaníliarúd magját elkeverem. iSi habszifonba töltöm és habot készítek. Minden tányérba egy-egy csinos pamacsot nyomok. 

Olimpia vendéglő

Kicsi, meghitt, családias. Pici bisztró?

Még augusztus végén kerestem egy megfelelő helyet munkaebédhez az Ajtósi Dürer sor környékén. Az elgondolásom az volt, hogy azért az ebéd színvonala emelkedjen ki a menzakoszt tömegéből, s a hely ne legyen egy átjáróház. E célra a Foursquare-t hívtam segítségül. Így akadt fenn a szűrőn az Olimpia Vendéglő, s a honlapon olvasottak alapján megfelelő helyszínnek ígérkezett.

Ööööö... vajon mit kapunk itt?

Érdekes a nyitva tartása. 12:00-15:00 és 19:00-22:00 óra között van nyitva, azaz szigorúan véve ebédelni és vacsorázni lehet. Szögezzük le, a hely elsősorban a séfért van, aki a mesterségének él. No, de a főztöt valakinek meg is kell enni ;-)
Aki hagyományos éttermet vár, az nem biztos, hogy jól fogja érezni magát. Több szempontból is „szokatlan” dolgok történnek itt. Más a felszolgálás, más a dolgok menete. Nincs étlap. Helyette van a „tábla”, amelyen az aznapi választék vala felírva.

Hogy épp mi készül, azt az alapanyagok és a séf aktuális gondolatai határozzák meg. Két, vagy három fogásos ebédet lehet rendelni, két előétel/leves három főétel és két-három desszert közül lehet választani. Pont.

Mit ettünk

Az aznapi választékból előételnek a Kacsamáj pástétomot választottam zölddiós salátával. Amióta a Kistücsökben megkóstoltam a Csirke májast levendulazselével, azóta előnyben részesítem a hasonlókat. Ez most is bevált.
A főételnek Pisztráng filét választottam mandulaveloutéval, citrusos cukkinivel, s apró sült újburgonyát is kaptunk hozzá. A pisztráng kifogástalan volt, de semmi különleges. A burgonya és a velounté kellemes, de a cukkíni hatott rám leginkább. A párolás zseniálisan el lett találva. Friss, roppanós, mégis lágy, s a citrom néha felsejlett távolról. Épp csak jelen volt, egyáltalán nem tolakodott, nem nyomta el a cukkini lágy ízét. Az egyes elemek jól harmonizáltak egymással.
Levezetésként Barackos piskótát kértem vaníliamártással. Ez is kellemesnek bizonyult, a piskóta állaga, a mártás – semmi különleges – mégis megnyugtatóan ízletes. Ilyen egy jó ebéd.

Ezek után érdemesnek tartom visszatérni egy vacsorára, amikor a munka már nem zavarja a kulináris élvezetet, s koncentrálni tudok a fogásokra is.

A környezet érdekes – különösen az utcáról nézve. Ebben a környezetben nem erre a minőségre számít az ember. Bevallom, a környezet kicsit zavart is. Belül semmi luxus, semmi csillogás. Megvan, de semmi extra. Az utca viszont „kissé lepattant”.
A közönség érezhetően a környékről verbuválódott törzsvendégek adták, akik, tudják mire számíthatnak, s ezt élvezik is. No meg néhány betévedt turista is előkerül.

A helyről mindenfélét lehet olvasni a neten. Vannak fanyalgók is szép számmal. Én azt mondom, térj be, próbáld ki, aztán kiderül, hogy neked bejön -e. Lássuk mit mond a szakma! A Dining Guide 2012-es étteremkalauza 13,5 pontra értékeli a lehetséges 20-ból – ezzel az erős középmezőnyben kap helyet. A Gault & Millau 2014-es ajánlójában a 12 pontos csapatban foglal helyet az Olimpia azzal a megjegyzéssel, hogy a kapott pontszámhoz képest feltörekvő, közelít a magasabb pontszámhoz. Én mindenképp ajánlom kipróbálásra. A napi ebédhez kicsit drága, de még bőven belefér – különösen, ha nem menzakosztra vágyik az ember.

Az asztalfoglalást (vagy a korai érkezést) mindenképp javaslom, mert a hely tényleg kicsi (24 férőhely).

Adatok

Cím: 1075 Budapest, Alpár utca 7.
Asztalfoglalás: +36-1-321-2805
Honlap: http://www.alparutca.hu
Facebook: http://www.facebook.com/olimpiaofficial