Ricottás sajttorta

Sokszor, sok helyütt, sokféle sajttortát ettem már. Vannak visszatérő helyek és torták – még ha nem is feltétlenül mesterművekről van szó. Ami azonban a meghatározó élmény volt számomra, s a kötődést kialakította az a Walterben évekkel ezelőtt elfogyasztott sajttorta volt áfonyalekvárral.

Akkor egy hevenyészett receptet is kaptam ott – papíron. Néhányszor elkészítettem – a család nagy megelégedésére, aztán hosszas csend. Magam is meglepődtem, de nem került digitalizálásra a recept, s a kiegészítő netes forrásokat is elmosta az újonnan megjelenő sajttorta-áradat. A papíros recept persze sehol...

Így hát újra neki kellett állnom, s az emlékek valamint az elmúlt években felhalmozódott receptáradatból kellett összehoznom valamit. Ez sikerült:

Hozzávalók

Tészta

• 300 g sima liszt;
• 60 g porcukor;
• csapott teáskanál sütőpor;
• 150 g vaj (szoba hőmérsékletű);
• 1 tojás;
• csipet só.

Töltelék

• 500 g mascarpone;
• 250 g ricotta;
• 4 tojás;
• 120 g cukor;
• 2 teáskanál étkezési keményítő;
• 1 teáskanál vanília eszencia;
• 1 citrom héja.

Elkészítés

A sütőt előmelegítem 160 fokra.

A tésztához egyenletesen elkeverem a lisztet a cukorral, sóval és sütőporral. Elmorzsolom benne a vajat, majd összegyúrom a tojással, s annyi hideg vízzel, amennyivel összeáll. Jobb szeretem a kerámia formákat, mert jobban sülnek benne a dolgok. Beleteszem a tésztát és szétnyomkodom benne úgy, hogy mind az alját, mind a falát egyenletesen vonja be. (Lehet nyújtani is – különösen ha kisebb kapcsos tortaformát használunk.)

A töltelékhez egy tálban összekeverem a mascarpone-t és a ricotta-t, hozzáadom a cukrot, majd a tojások sárgáját. Egyenletesen elkeverem, majd jöhet a vaníliaeszencia és a citromhéj. Felverem a tojásfehérjét és óvatosan összekeverem a masszával. Ha kész, a tésztába töltöm, s egyenletesen elosztom benne. Érdemes kicsit megrázogatni, s magától felveszi a formát. 

Sütőbe teszem, s kb. 40 perc alatt készre sütöm. Ha megsült, még 10-15 percig a kikapcsolt sütőben hagyom, úgy, hogy az ajtaját nem nyitom ki. Hagyom kihűlni, s hidegen tálalom áfonyalekvárral.

Tapasztalat

Nos, ez így is finom, és sikert aratott – kellemes, dominánsan vaníliás és habos, nagyon habos lett. Ám ez nem a walteros változat, úgyhogy nyomozok még kicsit. Azt hiszem, eljátszok majd a gyümölcsös változatokkal.

Ugyanakkor kedvet kaptam a New York-i változatokhoz is. Ezek súlyosabbak, sűrűbbek, kiadósabbak. De van, amikor ez esik jól az embernek...