Egy reszeletlen diós reszelt

Ez a süti diós reszelt néven ismeretes. A reszelt tészták teteje – ahogy a nevük is jelzi – egy záró tésztaréteget kap, amelyet vagy egyenletesen elmorzsolunk a felületen, vagy tényleg egy nagylyukú reszelőn reszeljük le.

Viszont ami engem inspirált, azon nincs reszelt réteg. Nem is hiányzik, mert a hangsúly a töménytelen mennyiségű édes dión van. Bár a dió alatt omlós tészta van, mégis az egész olyan tömör és tömény.

Amit pedig most bemutatok, az valami hihetetlen, hogy milyen légiesen könnyű és omlós – a szó legjobb értelmében.

Róla van szó.

Amikor keresgettem és olvasgattam, hogy milyen is legyen, hamar körvonalazódott, hogy most nem a „tömör-gyönyör” változatot fogom elkészíteni. De álmomban sem gondoltam, hogy ennyire ütős kis bestia sikeredik belőle. Nem viccelek: komoly függőséget okoz. Megkóstolod és koránt sem biztos, hogy képes vagy kellő erőfeszítés kifejtésére, hogy ne nyúlj a következő szeletért, majd a következőért, még egy, és...

No, de lássuk, hogyan is készül!

A tészta

• 350 g simaliszt
• 180 g vaj
• 100 g porcukor
• 3 nagy tojás sárgája
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 finom, illatos citrom héja
• tejföl, vagy tej szükség szerint
• csipet só

A hab

• 3 nagy tojás fehérje
• 250 g porcukor
• 50 g sárgabarack lekvár
• 1 tasak vaníliacukor
• 300 g dió 

Elkészítés

1. A sütőt előmelegítem 180 °C fokra.
2. A lisztet és a porcukrot átszitálom és a sóval, sütőporral alaposan elkeverem. Elmorzsolom benne a vajat. Beleteszem a citromhéjat és elkeverem benne. Amikor szép egyenletes morzsalékot kapok, beleteszem a tojássárgákat és eldolgozom benne. A tojások valószínűleg nem adnak annyi nedvességet, hogy összeálljon a tészta, ezért használjunk annyi tejfölt, esetleg tejet, hogy a tészta összeálljon és egységes masszát alkosson. Nekem általában egy közepes evőkanálnyi tejföl elég szokott lenni. Hűvös helyen, vagy hűtőben pihentetem.
3. Míg a tészta pihen, ledarálom a diót. Nem kell apróra – épp csak tekerünk egyet-kettőt rajta, hogy jó sok durva darab is legyen benne.
4. A tojásfehérjéket egy nagy tálban felverem. Apránként hozzáadom a porcukrot és a vaníliacukrot. Tovább verem, míg közepesen kemény habot kapok. Ha kész, egyenletesen elkeverem benne a sárgabarack lekvárt. Hozzáadom a diót és egyenletes masszává keverem.
5. A tésztát belenyújtom egy nagy, kivajazott tepsibe. Ilyenkor jól jön egy borosüveg, mert a nyaka nem akad fenn a tepsi szélében. A tésztát villával megszurkálom, és egyenletesen elosztom rajta a diós masszát. Sütőbe teszem.
6.  Addig sütöm, míg a diós rétek egy kis színt kap. Figyeld az illatokat – segítenek, hogy mikor vedd ki! Ha megsült, kiveszem és pihentetem – hagyom hűlni. Hideg vizes késsel szeletelem.

Ne várd meg, míg teljesen kihűl – mindenképp kóstold meg, míg van egy kis langyosa.

A tojássárgák és a vaj szinte habos omlósságot kölcsönöz a tésztának. A jól kiválasztott citrom elegánssá teszi az ízét. A dióhab pedig teljesen azonos állagú a tésztával. Omlik és olvad. Felemelő élmény.